Vető János így összegzi az aktuálisan az aqb-ban kiállított, hatvan darab munkáját egyben láttató, Duo-Trio-Fluo kiállítását: „A Mai Manó Verzó sorozatához készítettem ezeket a kép párokat 2011-ben. 2015-ben zink rázókeverékkel A/4-es fluo papírokra festettem a képek arányainak megfelelő fehér négyzeteket azzal a szándékkal, hogy vasalóval rávasalom és így kiemelem a virtuális világból a tapintható világba. Az eredmény lehangoló lett. De nem adtam fel, és pasztellkréta segítségével újraértelmeztem mind a 20 általam ’IronPrint’-nek elnevezett fluo lapokat. 2019-ben megtaláltam az alkalmas hordozót a fényképeknek és A/3 méretben ferrari alapra nyomtattam a képeket, illetve a pasztelfluo iron printeket felnagyítottam 135 X220 cm-esre.” A tárlat kapcsán a public art és szoba graffiti fogalmakat, ferrari printeket és az ukulelézést is érintettük.
– Az aqb- ben látható anyagot nagyjából tíz éve kezdted el. Mesélnél a kiállított munkákról, illetve a munkafolyamatról részletesebben?
– Talált utcaművészetet kezdtem el fényképezni, körülbelül tíz éve, de mivel ezek viszonylag különböző helyeken voltak, ebből rögtön látszódott a kétlakiság. Ezeket a digitális fényképeket photoshopban egymás mellé raktam, leginkább azokat, amiken érezhető volt egyfajta tér és idő összekapaszkodás. Amikor már volt egy kicsit gazdagabb szett ezekből a fajta képekből, akkor meghívást kaptam a Mai Manó Verzó online galériájába, hogy csináljak ott egy bemutatót. Ekkor már tudtam, hogy az utcaművészetre a szobagrafitijeimre fogom felfűzni. A szobagrafiti definíciója: intim feltünési viszketegség, talán ezért is van a cink rázókeverék.
A megnyitóról készült videó:
– Miért döntöttél úgy, hogy tovább fejleszted a fényképpárokat?
– Rájöttem, hogy számomra nagyon kedves ez az egész, és hogy ki kéne hozni őket a virtuálisból a valóságba. Csináltattam belőlük nyomatokat, illetve fotó printeket, de egyáltalán nem voltam megelégedve, sőt ellenkezőleg. Akkor már egy ideje kísérleteztem az inkjet nyomtatóval, azzal csináltam meg a képeket és véletlenül pont a kezem ügyébe került a 20 fluoreszkáló A4 -es lap, így jött az ötlet. Kinyomtattam őket, hogy mindegyiknek a szélessége az A4 -es legyen és akkora négyzeteket, mint amekkorát a kép megkívánt, utána mindegyiket dedikáltam majd megfestettem cink rázókeverékkel.
Nem ok nélkül, tekintve, hogy az ad egy olyan vastag, erős, fehér érzést és ami jól hűsít és még jó illata is van. És akkor az történt, hogy az első vasalási kísérletem az egy kudarc lett. Nem úgy nézett ki, mint a képernyőn.
Nagy volt az én bánatom, de nem adtam fel, hanem végigcsináltam és minden egyes képnél láttam, hogy ez lehet, hogy ez nagyon szép idea volt, meg alkímikus meg hűsítő, nyáridéző, varázsos, de elég ronda. Ennek ellenére nem volt kedvem kidobni, megsemmisíteni ezeket a lapokat, úgyhogy vártam, sokat néztem őket és mint egy jó szamuráj egy hosszú koncentrációs periódus után gyorsan feldobtam pasztellkrétával két- három nap alatt az összeset. Nagy boldogsággal töltött el az eredmény, végre láttam, hogy ezeket a lapokat sikerült megmenteni.
– Hogy jutottál el innen, a ferrari printekig?
– Annyira tetszett a kapott eredmény, hogy beszkenneltem mind a húsz képet, majd miután belenagyítottam, éreztem, hogy ebben még több van és mindez még izgalmasabb is tud lenni. Tudtam, hogy ehhez megkell találnom a megfelelő hordozót, amin megjelenhetnek ezek a képek. Sok helyen próbálkoztam a nyomtatással, de egyik sem ütötte meg azt a színvonalat, amit a képernyőn szerettem ezekben a képekben. Végül mikor megtaláltam a Ferrari nyomatot, nagyon megnyugodtam mert mikor elkészültek nagy méretben is, teljesen olyanok voltak, mint a képernyőn, mint ahogy elképzeltem.
– Lesz következő lépcső ezekkel a munkákkal?
– Nagyon érdekes számomra ahogy a munkák ki- be ugrálnak a virtuálisból. A kiállítás installálása közben színes tape-kel és rajszögekkel egészítettem ki a munkákat, és úgy tervezem, hogy az erről készült fotók is vissza fognak menni a virtuális térbe, és ezekről is szeretnék ferrari lapokat csinálni. Tehát igen, és mivel nyomtatásban nem lehetséges, hogy azokat a Flou neon effektet visszakapjuk, ezért valószínűleg bele fogok némelyikbe festeni. Szóval ennek itt még nincs vége, ez egy köztes állapot.
* A kiállítás megtekinthető február 23-ig. Kurátor: Farkas Laura.
