Bár a megszokott „üzemmenetű” élet most éppen kifordulni látszik a sarkaiból – más (megengedem, ezeknél jóval fontosabb) korlátozások mellett múzeumok zárnak be, kiállítások maradnak el, árveréseket halasztanak, tesznek át online-ra, vagy éppen „telepítenek” át a világ másik pontjára –, mi azért tegyünk úgy, mintha egy normális világban élnénk, vagyis szokásunk szerint hívjuk fel a figyelmet valami fontos, pillanatnyilag még látszólag „érvényes” eseményre a világ műkereskedelméből. Annál is inkább, hiszen a dolognak komoly magyar vonatkozása is van.
Kereken egy éve egyszer már volt szó itt, a Senki többet? blogban Moholy-Nagy László (1895–1946) műkereskedelmi szerepléseiről, ahol az is elhangzott, hogy az ő egyik 1925-ben készített vintázs – vagyis a felvétel készítése idején lenagyított – fotogramja jelenleg a legdrágább magyar (származású) művész által készített fénykép a világ fotóműtárgy-piacán: 2012 decemberében a Sotheby’s New York-i árverésén adtak érte 1.482.500 dollárt (akkori átváltás szerint nagyjából 431 millió forint).
Ha ez a rekord most talán nincs is veszélyben, azért Moholy-Nagy munkáinak jelentőségét mindenképpen továbbra is jól mutatja, hogy a Sotheby’s április 3-ra tervezett New York-i fotóárverésén a kínálat 227 darabja közül az ő egyik 1922-ben készült eredeti fotogramjának a legmagasabb a becsértéke: a Fotogram a Broom magazin címlapja számára című, 18×13 centiméteres, szignált és datált fotópapír-lap hátoldalán ott szerepel a készítő figyelmeztető felirata is: „Original / sehr vorsichtig behandeln!”, azaz „Eredeti / nagyon óvatosan kezelni!”. A különleges darabot a ház előzetesen 400.000–600.000 dollárra (121,5–182,3 millió forint) becsüli.
A nyomtatásban a Broom nemzetközi művészeti magazin 1923. márciusi számának címlapján megjelent kép úgy készült, hogy Moholy-Nagy (aki ezekben az években élénken kísérletezett a fényképezőgép nélküli fotókészítés technikájával) a fényérzékenyített fotópapírra különböző vastagságban rétegezett anyagokat helyezett, amelyek így az adott helyen „árnyékolták” a papírt, vagyis ott az azt direktben érő fény nem tudta annyira elsötétíteni. Némi felületváltozás után Moholy-Nagy, mint egy szabályosan készített fotónagyítás esetében is, fixálta a felvételt, így az rögzült a papíron.
Ez a technikából adódóan csakis egyetlen példányban létező, most kalapács alá kerülő eredeti fotogram a művész családjában maradt meg, és korábban soha nem szerepelt a műtárgypiacon, tavaly azonban látható volt a berlini Bauhaus-Archiv / Museum für Gestaltung nagy 100 éves a Bauhaus kiállításán. A Broom számára készített további két Moholy-Nagy-fotogram viszont ma az esseni Museum Folkwang, illetve a párizsi Pompidou Center gyűjteményében szerepel.
Ami a Sotheby’s kínálatának további részét illeti, ott még két másik magyar (származású) alkotótól, Brassaïtól (eredeti nevén Halász Gyula) és André Kertésztől szerepelnek fotográfiák, mások mellett Edward Weston, Alfred Stieglitz, Henri Cartier-Bresson, Diane Arbus, Dorothea Lange, Irving Penn, Helmut Newton, vagy Cindy Sherman munkái mellett; a becsértékek 2000 és 600.000 dollár között szóródnak.
Két korai fotográfiára azonban talán még mindenképpen érdemes felhívni a figyelmet. Az egyik Roger Fentonnak (1819–1869) 1855-ben, a krími háború alatt készített felvételének sónyomata, amelyet a szakemberek a legkorábbi háborús fotográfiának tekintenek, és amelyik 150 évig alkotója családjának a birtokában volt, és először csak 2005-ben jelent meg nyilvánosan egy New York-i galéria kínálatában; mostani becsértéke 80.000–100.000 dollár.
(További nagytásainak egy-egy példányát pedig a New York-i Museum of Modern Art, a Los Angeles-i J. Paul Getty Museum, illetve a londoni Royal Collection gyűjteményeiben őrzik.)
A másik felvételt két évvel később, 1857-ben készítette az egyik legismertebb 19. századi fényképész, Gustave Le Gray (1820–1884): a Földközi tenger partján éppen megtörő hullámot megörökítő fotográfiáért 150.000–200.000 dollárt várnak a Sotheby’s április elejei árverésén.
