• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Capriccio
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • Altalena
  • A magyar fuvolázás története
  • Animo
  • Arcus Temporum
  • ARTE blog
  • art:képző
  • art quarter budapest
  • A zeneművészet Junior Primái
  • Bach Mindenkinek Fesztivál
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Bartók Tavasz
  • Bartók Világverseny
  • Berlini kalandozások
  • Beszélő képek
  • Brüsszeli Csipke
  • Budaörsi Latinovits Színház
  • Caruso
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Debreceni Ünnepi Játékok
  • Egy hályogkovács emlékei
  • Erdély blog
  • Érdi Tamás története
  • Esterházy
  • eSzínház
  • Etno magazin
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fészek Művészklub
  • Fesztivál Akadémia
  • Fischer Ádám története
  • FOCUS on You
  • Giargiana
  • Goethe ráér
  • Gramofon
  • Hagyományok Háza
  • Hallomások
  • Hangszercsodák
  • Haydneum
  • Himnusz-történetek
  • ICMA blog
  • Így készül: Lót – Szodomában kövérebb a fű
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • kamara.hu
  • Kaposfest
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kisvárdai Fesztivál
  • Klassz a pARTon!
  • Kodály Verseny
  • Kórusblog
  • Könyv-papír-olló
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúr-linzer
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Liszt Ünnep
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Marton Éva Énekverseny
  • Mesélő lakosztályok
  • Minden, ami opera, minden, ami Szeged
  • Minden nap színház
  • Mindent Kocsisról
  • MNM Tudástár
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • MuzsikAlkohol
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Nagyváradi történetek
  • Operaház
  • Orgonablog
  • Orientale Lumen
  • Oroszlánkörmök
  • Orosz Zenei Fesztivál
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • Parlando
  • PerfActionist
  • PeterPress
  • PH-érték
  • Purcell – Orfeo
  • Régi Zenei Napok
  • Rost Andrea
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Sisi gödöllői kastélya
  • StageHive
  • Steinway
  • Szentendre
  • Színikritikusok Díja
  • Színház mindenkinek
  • Színtézis
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Utolsó Óra
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • Wagner úr
  • Zenélő bábok
  • Zeneoktatás
  • Zeneszó
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў – A szabadság blogja
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Capriccio
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Beszélő képek Színház Címlap

Timár József, a legendás Willy Loman

Szerző: Papp Tímea2020. március 7.
Facebook Twitter E-mail
1958, a Magyar Rádió stúdiója, a Gyertyafénynél című zenés irodalmi műsor felvétele. Tímár József színművész. - forrás: Fortepan, adományozó: Szalay Zoltán

1902. március 7-én született és 1960. október 3-án hunyt el Timár József színművész. Apja textilmérnöknek szánta, ezért kereskedelmi iskolába küldte. Az érettségit azonban nem műegyetemi, hanem színiakadémiai tanulmányok követték.

Színészi diplomát nem szerzett, mert a véletlen úgy hozta, hogy még növendékként, a Nemzeti Színházban egy próbán be kellett ugrania a megbetegedett főszereplő helyére. A színházat igazgató és az előadást rendező Hevesi Sándor pedig úgy gondolta, az elsőéves fiatalembert kisebb szerepekben megnézi tehetségét. Timár alakításai olyan meggyőzőek voltak, hogy hároméves szerződést kapott a Nemzetiben. Végigjárva a szamárlétrát játszott klasszikusokat, Petruchiót, Tybaltot, Mercutiót és Fortinbrast, Lucifert, Mefisztót és kortárs darabokat is.

A kritika is nagyra értékelte őt, dicsérték orgánumát és modern színjátszását.

Álomszerepei, Hamlet, Romeo, Cyrano, Peer Gynt azonban elkerülték.

Pályája a 40-es évek elején tört meg először. 1942 nyarán a badacsonyi Anna-bálon szóváltásba keveredett egy társasággal, amelynek tagjai heves zsidózásba kezdtek a Timár társaságában levő Grosz Imre kereskedő kapcsán. Timár a vita hevében kijelentette, hogy márpedig ő zsidónak neveli a fiát. A korabeli jobboldali sajtó szerint a mondat úgy folytatódott: „mert utálom azt a piszkos, tehetségtelen magyar fajt”. Csendőrséget hívtak, nyomozás indult, Timárt bíróság elé citálták, a jobboldali lapokban hisztériakeltő hadjárat indult ellene. A vád: a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló vétség. Barátai úgy próbálták menteni őt, hogy katonai behívót szereztek neki, és míg a színész a debreceni büntetőszázadban volt, kegyelmi kérvénnyel próbálták elintézni felmentését. 1943 áprilisában léphetett ismét a Nemzeti Színpadára. A nyilas hatalomátvételt követően azonban veszélybe került az élete, bujkálni kényszerült, letartóztatták, fogházba került, lakásuk megsemmisült, kisfia megbetegedett.

1938, Tímár József, Ölvedy Zsóka, Tolnay Klári, a Gyimesi vadvirág c. film forgatási szünetében. – forrás: Fortepan, adományozó: Vass Károly
1939, Blaha Lujza tér, a Nemzeti Színház művészbejárója előtti híres kispadon Tímár József színművész újságot olvas. – forrás: Fortepan
1958, a Magyar Rádió stúdiója, a Gyertyafénynél című zenés irodalmi műsor felvétele. Tímár József színművész. – forrás: Fortepan, adományozó: Szalay Zoltán
1959, a Magyar Rádió stúdiója, Básti Lajos, Pécsi Sándor, Kovács Károly és Tímár József színművészek. – forrás: Fortepan, adományozó: Szalay Zoltán
1959, a Magyar Rádió stúdiója Lev Tolsztoj Élő holttest című művének rádiójáték változata felvételekor. Ruttkai Éva és Tímár József színművészek. – forrás: Fortepan, adományozó: Szalay Zoltán

A háború után több színházban is játszott, a Belvárosiban, a Magyarban, az Operettben, a Nemzetiben. Megbántottságát, mellőzöttségét, gyermeke tartós betegségét nehezen viselte, az alkoholhoz menekült, de

őszintesége, nyílt szókimondása a kortól, politikai rendszertől függetlenül változatlan maradt.

Bírálta a köpönyegforgatókat, a Rajk-per kapcsán egy társaságban 1949-ben megjegyezte, hogy Rajk biztosan nem lehetett a Horthy-rendeőrség beépített embere, mert azokat nem nem kínozzák úgy meg az elvtársak, szilveszterkor pedig a Magyar Színházban elszavalta a Szózatot, amit rendszerellenesnek ítéltek. 1950. január 31-én azonnali hatállyal felfüggesztették állásából, február 1-jén a Nemzeti Színház vizsgálóbizottsága előtt kellett megjelennie. Vádpont volt alkoholfüggősége, az ország vezetőinek kritizálása, de még a színpadi szövegek hangsúlyozása is. A korabeli sajtó ezúttal is kivette a szerepét a hangulat felkorbácsolásából és az ellenségkép kreálásából. A szakszervezet kizárta tagjai sorából, a minisztérium a vidéki szerződést sem engedélyezte. a MÁVAG Mozdony- és Gépgyár esztergályos átképzőse lett, majd egy fényképésznél dolgozott üzletszerzőként, majdnem egy hónapig volt Dunapentelén betanított munkás. 1951-ben térhetett vissza a színpadra a Miskolci Nemzeti Színházban.

Rövid időt töltött a miskolci társulattal, ősszel már Budapesten, az Ifjúsági Színházban láthatta a közönség. Majd a Madách Színház következett, ahol a Nóra Rank doktoraként nyújtott kiemelkedő alakítást, és megrendítően játszott az Éjjeli menedékhely Színészeként. Érdemes művész lett, 1957-ben Kossuth-díjat kapott, a Madáchban jól érezte magát, a rádióba is gyakran hívták. Azonban kórházba került, úgy tűnt, az egyéves kezelés sikeres volt, a művész legyőzte a tüdőrákot.

Ide kapcsolódik:
Bajor Gizi, egy tragikus szerelem áldozata

Major Tamás kijárta, hogy Timár visszaszerződhessen a Nemzetihez. 1959-ben ismét ott játszhatott, ahol pályáját kezdte. Egy évvel később megkapta a kiváló művész díjat. Fájdalmai azonban egyre nőttek, kiderült, szervezete nem győzte le a betegséget. Utolsó szerepe Arthur Miller Az ügynök halála című darabjában Willy Loman szerepe volt. Egyre betegebben nyújtott estéről estére súlyos alakítást, ami legendássá vált, és nekrológjaiban is ez lett hivatkozási pont: „Gazdátlanul maradt a vállat húzó két hatalmas bőrönd: Willy Loman nem érkezik meg többé. Willy Loman nem utazik többé. Willy Loman nem hal meg többé.

A színész halt meg, aki eggyé vált az ügynökkel;

a színész, aki — mondjuk ki most, a gyász fekete órájában, ha eddig nem tettük! — napjaink legnagyobb színésze volt.”

színháztörténet nemzeti színház fortepan
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésÚjító és energikus – Leonard Bernstein a Portréban
Következő bejegyzés Az NDK első számú Éj királynője – Lehoczky Éva

Ajánlott Bejegyzések

Szegedi Csaba
Operaház

Szegedi Csaba: „El kell felejteni azt a tényt, hogy ez egy »monstrum« opera”

2023. január 26.5 perc olvasás
Mesélő lakosztályok

Halász Rita: Zoom – Mesélő Lakosztályok

2023. január 25.6 perc olvasás
A Háború és béke előadása - fotó: Carole Parodi
Operaház

Háború és béke – Prokofjev darabját mutatja be az Operaház

2023. január 24.4 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
Promóció

Sok hűhó semmiért – A BDZ-műhely újabb összművészeti produkciója

Balog József - fotó: Csendes Krisztina Promóció

Lemezbemutató koncertet ad Balog József a Zeneakadémián

Olli Mustonen - fotó: Outi-TÂrmñlñ Promóció

A szívbetegséggel élő gyermekekért koncertezik a PFZ 

Olli Mustonen - fotó: Pannon Filharmonikusok Zene

Olli Mustonen: „Elsősorban zenész vagyok”

Hová tartunk Promóció

Tiszteld az életet! – Jön a 9. Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál

Hanyu Zsolt: Symphonic Allegro - forrás: Kempinski Promenade Galéria Promóció

Zene és festészet találkozása Hanyu Zsolt kiállításán a Kempinski Promenade Galériában

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001
SB_LOGO_2022-1
SB_SEAL_cmyk_2022-1

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.