A francia hatás titka Szokolay Sándor műveiben

Szokolay Sándor Révélation című kórusműve 1966-ban keletkezett Alfred de Musset Tristesse (Szomorúság) című versére. A zeneszerző életének francia hatását egy különleges barátság inspirálta.

Madam Francoise Perdoux ihlette a hatvanas években keletkezett Szokolay-opusok sorát. A hálás múzsa mindent elkövetett a szerző műveinek franciaországi népszerűsítése érdekében. A párizsi Leduc Kiadónál a Révélation mellett több Szokolay-alkotás jelent meg. Francis Poulencet 1962-ben ismerte meg az ifjú komponista Istár Pokoljárása című oratóriumának franciaországi bemutatóján. Poulenc pártfogása mellett ösztöndíjat is ajánlott Szokolay számára, de a mester halála miatt meghiúsult a terv.

A szerzői ismertető szerint, a Révélation címet is a francia érzék finomsága sugallta és a stílusát is áttörtebbé, levegősebbé tette.

„A reveláló kifejezésben a mű kinyilatkoztató, megvilágosító hatása túllép a szomorúság szó egyszerűségén. A szonett formájú vers analízise a tézis-anitézis-szintézis hármasságát érzékelteti. A tézis az élet adottságainak csökkenését exponálja a kedv-erő-barátság-büszkeség-tehetség hiányával. Az antitézis disszonanciái, egyetlen unisono után a dégouté (undor) szó nyolcszólamú akkordtömb mélypontján kulminál. A szintézis a Dieu parle (Isten szól) kezdetű sorok után kimondja, hogy egyetlen kincsem a világon az volt, hogy sírtam valaha. A pleuré (sírtam) szó nagy szekundokból épülő puha disszonanciái egyszerű gisz-moll akkordok rezignáltságába vész el. Isten közelségét zeneszerzőként itt érzetem először igazán különösnek.”

Alfred de Musset: Tristesse

J’ai perdu ma force et ma vie,

Et mes amis et ma gaitè,

J’ai perdu jusqu à la fierté

Qui faisait croire à mon génie.

Quand j’ai connu la Vérité,

J’ai cru que c’était une amie;

Quand je l’ai comprise et sentie,

J’en étais déjà dégoûté.

Et pourtant elle est éternelle,

Et ceux qui se sont passés d’elle

Ici-bas ont tout ignoré.