A Senki többet? blogban eddig már számos alkalommal (vagyis egészen pontosan száznyolcszor) tekintettünk ki a nyugati világ legkülönfélébb aukcióira, vagy más műkereskedelmi eseményeire, elemeztük hazai árverések eredményeit, beszéltünk múzeumi beszerzések kapcsán remekművek árairól; itt az ideje, hogy egyszer keleti szomszédunk felé is vessünk egy pillantást. Annál is inkább, hiszen az Erdély területén működő egyetlen árverezőház, a kolozsvári Galeria Quadro ebben az egész világon erősen „fékezett habzású” műkereskedelmi helyzetben is megtartotta tavaszi árverését – persze az interneten.
A Quadro Galériát 2008-ban alapította Kolozsváron Székely Sebestyén György (1978) művészettörténész, igazságügyi képszakértő, azzal a céllal, hogy egyrészt népszerűsítse az erdélyi művészetet, másrészt hogy megteremtse Erdélyben is a profi műkereskedelem alapjait. (A vezető romániai aukciósházak mind Bukarestben működnek.) A Quadro művészkörében egyaránt megtalálhatók erdélyi (vagy legalábbis oda is kötődő) magyar, román és szász származású alkotók. A galéria indulása óta rendszeresen rendeznek kiállításokat, kutatják az Erdélyhez bármilyen módon kapcsolódó művészek munkásságát, létrehoztak és folyamatosan fejlesztenek a honlapjukon egy művészlexikont, valamint egy archívumot, amelyben dokumentálják a 20. századi erdélyi művészetet, könyveket adnak ki, és természetesen a galériában is árulnak műtárgyakat, illetve rendszeresen tartanak művészeti árveréseket is – az utóbbi időben már jórészt az interneten.
Így aztán ez a mostani járványveszélyes helyzet ebből a szempontból nem jelentett nagy változást, amikor a múlt héten lezáródóan megtartották 28. árverésüket. A kínálatban százötven tétel szerepelt – főleg festmények, de grafikák és szobrok is –, és ezek közül hetvenötöt vásároltak meg az érdeklődők, hetvenötre pedig nem érkezett licit.
A legmagasabb leütési árat, 16.000 eurót (5,7 millió forint; a romániai műkereskedelemben évek óta minden aukciósház euróban megadott árakkal dolgozik) Iványi Grünwald Béla Nagybányai táj a Keresztheggyel című, 1910-ben festett olajképéért adták. A második helyre Miklóssy Gábor Műterem II. című festménye „futott be” az érte megadott 7000 eurós leütéssel, és alig maradt el ettől Nagy Imrének a Vetro Arturról festett portréja (6500 euró), vagy Alexandru Ciucurencu 1974-es Csendélete sem (6000 euró). Érdekesség, hogy a Nagy Imre által lefestett Vetro Artur is szerepelt az árverésen egy leányfej-szobrával, amiért 500 euró volt a leütési ár (ezezekhez az összegekhez természetesen még a jutalékok is hozzáadódnak majd a végső fizetéskor).
Ami a grafikákat illeti (illusztrációinkat ezúttal ezek közül válogattuk), ebben a műfajban Boldizsár István rézbe karcolt nagybányai látképéért 160 eurót, Gy. Szabó Béla 1957-es Vihar előtt című fametszetéért 320 eurót, Fáramászó című ugyancsak fametszetes lapjáért 80 eurót, míg Tóth István erdélyi tájakat megörökítő kedves linóleummetszeteiért 80 és 120 euró közötti összegeket adtak meg a gyűjtők.
Az érdeklődést ezúttal nem keltett tételek között volt Perlrott Csaba Vilmos budapesti utcakép-tusrajza (600–1000 eurós becsértékkel), Mohy Sándornak Bánffy István grófot megörökítő portréja (2000–3000 euró), vagy éppen Szőnyi Istvánnak a feleségéről készített kisméretű rézkarca (becsérték: 200–300 euró), de itt azért nagyobb részben inkább román művészek alkotásait találjuk. (A licitek során el nem kelt tételeket az árverezőház néhány napig még tovább kínálja a honlapján, és azok a kikiáltási áron – plusz a jutalékok – megszerezhetők.)
