Javában tart a nagyböjt. Egy gasztronómiai rovatnak pedig mi más lehetne ekkor a témája, mint az önmegtartóztatásról szóló negyvennapos időszak fogásai? Pontosabban a hal. Még pontosabban az operairodalomban megjelenő halak.
A húsvétot megelőző hetekben, a szigorú böjti napokon az egyház előírása alapján tilos húst fogyasztani, van azonban néhány kivétel. Ilyen a hód, de az operai hódok aligha töltenének meg egy teljes cikket, ezért esett választásunk inkább az uszonyosokra. Persze a 17. századi észak-amerikai papok szerint a hód is hal, hiszen kiválóan úszik és ideje zömét a vízben tölti. Ezért kerülhetett fel a nagyböjt alatt is fogyasztható húsok listájára, de mivel hazánkban a hód védett állat – és mert a víziló is jól úszik, mégsem hal –, vissza az eredeti témánkhoz…
A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.
Ahogy a kalácsnak, báránynak, tormának és tojásnak is megvan a szimbolikus jelentése, természetesen a hal is jelentős keresztény jelkép – nem úgy a hód. Nemcsak a foglalkozásukat tekintve eredetileg halász apostolokra utal, akiket Krisztus az „emberek halászává” tett, hanem Jézusra magára is.
A hal szó görög megfelelője ugyanis betűszó a „Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó” szavak kezdőbetűiből.
Ha beütjük a YouTube keresőjébe a „Fish Opera” kulcsszavakat, igen érdekes eredményeket fogunk találni. Ám biztató, hogy első helyen Schubert A pisztráng című dala szerepel, ami azt sugallja, érdemes kutakodni a klasszikus zenében megbúvó kopoltyúsok után. Ott van például a Fresco Opera produkciója, a Fish Fry – Comedy, Opera, & a Secret Recipe, amelyben többek közt a Carmen és A varázsfuvola népszerű dallamai csendülnek fel új szöveggel. A történet szerint Sal egy sült haláról híres étterem vezetője. Távollétében helyettesre van szüksége, ezért három kérdés elé állítja a jelentkezőket, mielőtt kiadná kezéből az étkezdét és azt a bizonyos titkos receptet… Maszkira pecázó turisták, váratlan románc, ármány – már csak egy hód hiányzik a sztoriból.
Szintén a sült hal, pontosabban egy krumplis halgolyó kerül a középpontba az Il pesceballo című 19. századi pasticcióban. Ahogy mondani szokták, a Bellini, Donizetti, Mozart és Rossini zenéire támaszkodó opera megtörtént eseményeken alapul: éhes főhősünk Bostonból Cambridge-be szeretne eljutni, de csak 25 centje van, amiből aligha jön ki a vacsora és az utazás is. Az étkezés mellett dönt. Vajon miért nem játsszák gyakrabban ezt a remekművet?
Mielőtt rátérnénk cikkünk operai apropójára, ejtsünk pár szót Rimszkij-Korszakov Szadko című operájáról. A novgorodi guszlijátékos-énekesről szóló történetben Szadko, miután világjáró terveit faluja kigúnyolta, elvonul, hogy a halaknak mesélje el álmát. (Nem csoda, ha eszünkbe jut a halaknak prédikáló Páduai Szent Antal.) Isteni sugallatra aztán aranyhalakat fog ki, így válik a község leggazdagabb emberévé. De mint tudjuk, az aranyhal nem arra való, hogy megegyük, úgyhogy vissza a sültekhez…
Az árnyék nélküli asszony Richard Strauss legösszetettebb műve. A több síkon (isteni, császári, halandó) zajló cselekmény tele van utalásokkal és jelképekkel. Az árnyékát kereső császárné és segédje, a varázserejű dajka a kelmefestő Barak házában köt ki a halandók világában tett utazás során. A dajka szép szeretőt, nagy vagyont ígérve rábeszéli Barak feleségét, hogy váljon meg árnyékától, igaz, az örök gyermektelenségbe taszítaná az asszonyt. A kelmefestőné hajlik az alkura, miközben eszébe jut, hogy elfelejtett vacsorát készíteni urának. A dajka mágiával pillanatok alatt kisüt – hód híján – öt halat. A serpenyőben sercegő állatok egyszer csak síró énekbe kezdenek a meg nem születő gyermekek hangját tolmácsolva.
És miért pont halak? Sok kultúrában – elsősorban a mediterrán népeknél – a hal a termékenység jelképe. Régen úgy gondolták, hogy ezek a víz alatt élő állatok sosem alszanak, ezért az örök élet szimbólumává is váltak. A meg nem halás jelképét olajban kisütni pedig egyet jelent a meg nem születéssel. Ezt a halas operát érdemes egyszer megnézni, de halreceptet azért ne a dajkától kérjenek.
