2008. október 19-én, vasárnap este a Budapest Kongresszusi Központban tartotta 29. árverését a Virág Judit Galéria. A kínálatban 175 tétel szerepelt, kilenc Zsolnay kerámia, néhány grafika, valamint a legnagyobb számban festmények: néhány kortárs, illetve jórészt magyar klasszikusok. Ezek között volt az est messze legmagasabb leütési árát elért Gulácsy Lajos-kép is – amelyik most egy igencsak „váratlan” helyen bukkant fel ismét a hazai műkereskedelemben.
Gulácsy Lajos: Nő kék kancsóval (Fons Amoris II.), 1909, olaj, vászon, 69×55 cm, jelezve jobbra lent: Gulácsy, kikiáltási ár: 40 millió forint – ez állt a katalógusban az 51. tétel reprodukciója mellett, provenienciaként (vagyis a kép korábbi ismert történetéről) pedig annyit lehetett még ugyanonnan megtudni, hogy egy olasz, majd egy magyarországi magángyűjteményben őrizték.
A licitek során a képért versengők a festmény árát 65 millió forintig emelték, a kalapács ennél az összegnél csapott le. Ehhez természetesen még hozzá kell számítani a jutalékokat is; a piacon újra felbukkant festmény mostani eladója azt írja, hogy 13 plusz 2 milliót fizetett ki a leütési áron felül, vagyis eszerint a kép akkori vételára kereken 80 millió forint volt.
Mi most egyelőre maradjunk a leütési árnál. A 65 millió forint azt jelentette, hogy a kék kancsós Gulácsy-lány 2008 őszén a magyarországi árveréseken a tizenötödik legmagasabb áron leütött műalkotás lett. Ma ugyan a közben eltelt időben ennél magasabb áron elkelt munkák miatt már „csak” az ötvenötödik, egyben a nyolcadik legdrágább Gulácsy-mű. A szerző árverési rekordja jelenleg egy 120 millió forintos leütés, amelyet 2007 májusában állított be, szintén a Virág Judit Galériánál, ami egyúttal azt is jelenti, hogy pillanatnyilag mindössze hét olyan művész van, aki magasabb árat ért el hazai árveréseken Gulácsynál. Azt gondolom, mindez azért nem rossz „bizonyítvány” a művész mai piaci megítéléséhez.
Most viszont ez a 2008-ban 65 millión leütött Nő kék kancsóval egy ilyen kvalitású (és árú) műveknél nem igazán „megszokott” helyen, nem valamelyik vezető hazai aukciósházban, hanem az egyik legnagyobb hazai online piactéren bukkant fel megvásárolhatóként. A „hibátlan” állapotú, „minden eredetiségi papírjával” együtt kínált, „ha kell, ügyvéd előtti átadással” lebonyolítható adás-vétellel kapcsolatban azt is írják, hogy ha az érdeklődőnek „bármi kérdése van, tegye fel” – ám az oldal tanúsága szerint, bár eddig már csaknem ezren látták az ajánlatot, eddig még senki nem kérdezett semmit… Hogy ebben a mű – az ilyen fórumokon egyáltalán nem megszokott – 95 millió forintos ára-e a ludas (amivel, ha lesz üzlet, most a kép a huszonhetedik legmagasabb áron elkelt hazai műtárgy lenne – bár természetesen csakis a nyilvános árverések adatait tekintve, hiszen az ennél magasabb áron történt, de nyilvánosságra nem hozott magánüzleteket nem ismerjük), vagy csak az ezen a felületen alighanem tényleg igencsak szokatlan alkotás maga, azt nem tudjuk.
Mindenesetre ha az eladás tényleg megtörténne, az az adott online aukciós portál szabályai szerint 954.100 forintot hozna jutalékként a konyhájukra, vagyis az eladónak ennyit kellene kifizetnie az oldal – sikeres – használatáért. És az is tény, hogy ez jóval kevesebb, mint amennyit az árverezőházak számolnak fel egy-egy eladás esetén a kép eladójának.
És amit még tudunk: ha az üzlet létrejön, a „személyes átvétel”-lel megkapható festményért a vevőnek egy Kaposvár melletti kis településre kell utaznia, oda, ahol egyébként Rippl-Rónai József egyik öccse volt néhány évig az állomásfőnök, és ahol a kaposvári festőnek több képe is készült. És még az is biztos, hogy Gulácsy és Rippl-Rónai a kék kancsós nő készülésének az évében, 1909-ben együtt állítottak ki Nagyváradon. De azért, hogy őszinte legyek, nekem még maradtak kérdéseim…
* Köszönöm Szemerey Samu barátomnak, hogy felhívta a figyelmemet erre a különleges – és mi tagadás, általam rendszeresen nem figyelt – helyen felbukkant festményre.
