A már eddig megismert (és nagyrészt itt is bemutatott) modern és kortárs műalkotások után most egy újabb, ám ezúttal a Régi mesterek kategóriájába tartozó sztártételt jelentett be a Sotheby’s a július 28-ra tervezett árverésének anyagából: az 1632-ben festett Rembrandt önarcképéért a ház előzetesen 12–16 millió fontot (15–20 millió dollár; 4,6–6,2 milliárd forint) vár.
Rembrandt Harmenszoon van Rijn (1606–1669) egész életében szívesen örökítette meg a saját arcmását: nagyjából nyolcvan önarcképét ismerjük (ezek között egyaránt vannak festmények rajzok és metszetek), és ezeken huszonkét éves korától hatvanhárom éves koráig kísérhetjük nyomon vonásainak változásait.
A most kalapács alá kerülő önarckép huszonhat évesen mutatja a művészt, elegáns, csipkegalléros ruhában, a fején fekete kalappal, öntudatosan néz szembe a kép előtt állóval.
A festmény legutóbb 1970-ben szerepelt árverésen, akkor is a Sotheby’snél és Londonban, ám akkor még nem volt egyértelmű a készítője, csak „Rembrandtnak tulajdonított” attribúcióval szerepelt, és így 650 fontért vette meg egy francia műkereskedő. Ő aztán alaposan megvizsgáltatta a festményt egy német laboratóriumban, és az anyag-összehasonlítás bebizonyította, hogy ez a kép egy ugyanabból a fatörzsből vágott táblára készült, mint az, amelyiken egy egyértelműen Rembrandt által festett másik portré van (amelyet ma a hamburgi Kunsthallében őriznek).
Amint ez kitudódott, egy holland műgyűjtő 1,5 millió dollárért megvásárolta a képet, amelyik aztán később több kézen is átment; mostani eladója 2005-ben vette meg ismeretlen összegért egy holland műkereskedőtől.
A festmény egyike annak a nagyon kevés Rembrandt-önarcképnek, amelyek még magánkézben vannak, és amióta kiderült, hogy eredeti, több kiállításon is szerepelt, többek között az amszterdami Rijksmuseum 1997-es, vagy a londoni National Gallery 1999-es Rembrandt-tárlatain.
Ezt a most bejelentettet megelőzően az utolsó Rembrandt-önarckép 2003-ban fordult meg árverésen, ugyancsak a Sotheby’snél Londonban, és akkor 6,94 millió fontért (11,3 millió dollár) vásárolta meg Steven Wynn amerikai műgyűjtő (ez a kép ma a New York-i Leiden-gyűjteményben van).
2007 októberében azonban történt közben egy igencsak sokatmondó eset. Akkor vittek ugyanis kalapács alá egy portrét a nyugat-angliai Moore, Allen and Innocent aukciósház egyik árverésén. A nevető férfifejet ábrázoló festmény kikiáltási ára mindössze 1000 font (365.000 forint) volt, annak ellenére, hogy a sarkában a H. L. Rembrandt szignó volt olvasható, és a kép valóban erősen emlékeztetett a holland mester portréira.
Philip Allwood, a ház munkatársa is eredetinek tartotta, amikor először megpillantotta annak a chichesteri háznak a falán, ahol a festmény már évtizedek óta függött, ám a kép tulajdonosa szomorúan azt mondta neki, hogy az édesapja pár évvel korábban már megvizsgáltatta a festményt, és a szakértők azt állították róla, hogy nem Rembrandt eredeti műve, hanem csak az ő stílusában készített másolat. Allwood megnézette a képet a legnagyobb Rembrandt-kollekciót birtokló amszterdami Rijksmuseum szakértőivel is, akik szintén lehűtötték a lelkesedését.
A kép így is aukcióra került, méghozzá a szakértők véleménye ellenére is „Rembrandtnak tulajdonított” meghatározással, előzetesen 1000–1500 fontos becsértékkel. A szerény vidéki aukción azonban, nem kis meglepetésre, ismert londoni műkereskedők egész serege jelent meg, akik egymást túllicitálva próbálták meg megkaparintani a portrét. Ez azonban csak annak a kitartó ajánlattevőnek sikerült, aki mindenki mást lepipálva végül nem kevesebb, mint 2,5 millió fontot (912 millió forint) adott meg érte.
Ám az illető, mint ez 2008 nyarán kiderült, mégsem spekulált rosszul; ekkor ugyanis újabb és még alaposabb szakértői vizsgálatok nyomán a Nevető önarcképet mégiscsak Rembrandt saját kezű alkotásának ismerték el, márpedig így, mint láttuk, nyilván sokkal többet ér a 2,5 millió fontos vételáránál. (A Nevető önarckép amúgy 2013 óta a J. Paul Getty Museum gyűjteményében tekinthető meg; hogy mennyiért lett az övék, azt természetesen nem hozták nyilvánosságra.)
