Annak ellenére, hogy a járványhelyzet nem kímélte a hazai zenei életet sem, a friss BBC Music Magazine Awards győztes Kelemen Barnabás nem unatkozik: fellépésekre készül, tanít, fesztivált szervez, és azon gondolkozik, hogyan tud zenésztársainak segíteni addig, amíg a helyre nem áll a magyarországi koncertélet. Így tehát téma akadt szép számmal, beszélgettünk az idei, módosított Fesztivál Akadémia programjairól, a tanítás nehézségeiről, de szóba került új lemezfelvétele is, amelyen Penderecki 1. hegedűversenyét játssza a Londoni Filharmonikusok társaságában.
– Amikor felhívtalak, hogy az interjú részleteiről beszéljünk, épp tanítottál, a helyzetnek megfelelően, online. Hogyan kell elképzelni egy ilyen órát?
– A Zeneakadémia mellett a kölni egyetemen is tanítok. Ezt most, a vírushelyzetre való tekintettel, csak interneten keresztül tehetem meg. Amikor hívtál, épp egy ausztrál növendékemnek tartottam, vagy inkább tartottam volna órát, ugyanis folyamatosan megszakadt az internetkapcsolata. Végül persze sikerült megoldanunk. Érdekes, hogy mennyi szokatlan szituációt hoz magával az élet, amihez meg kell tanulnunk alkalmazkodni. Ez az online tanítás persze nem az igazi, bár a saját diákjaimnak, akiknek érzem a hegedülését, sokat tudok segíteni, azt feltétlenül meg tudom állapítani, hogy hol tartanak az anyagban, és megpróbálom leszűrni, hogy ki hogyan használja ki a rendelkezésére álló plusz időt, például gyakorol-e eleget. Örömmel mondhatom, hogy tizenöt tanítványomból tizenkettőnél azt látom, hogy szorgalmasan gyakorol, jól használják ki ezt az időszakot.
– Említetted a Zeneakadémiát is. Ott mit oktatsz?
– Épp most van kilátásban egy kamarazene kurzus, amit én vezetnék. Itt alapvetően arról van szó, hogy az elmúlt két évtized alatt megszerzett tapasztalataimat adnám át a növendékeknek, miközben műveket is elemzünk majd. Számomra egyébként kiemelten fontos szempont, hogy miként az Kovács Dénes rektorsága idején volt, legyen órarendbe beépítetten elegendő idejük a diákoknak a gyakorlásra. Ez heti szinten minimum öt egybefüggő órát jelentene.
– Mindeközben feleségeddel, Kokas Katalinnal a Feszivál Akadémia művészeti vezetője vagy. A vírushelyzet és a karantén mennyiben változtatja meg a rendezvénysoroztatot? Mire készültök?
– Épp készen voltunk az idei programmal, mikor a kormány kihirdette a veszélyhelyzetet a világjárvány miatt. Ez merőben új szituációt teremtett, hiszen a kultúra a leginkább érintett területek egyike, a művészek pedig igen kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. Az első gondolatunk az volt, hogy segítsünk. Elhatároztuk, hogy amennyire lehet, átgondoljuk az egészet és egy új, módosított programmal készülünk. „Fellélegzés” címmel el is készült az új verzió, melynek kidolgozásában hatvan magyar zenészt, tizenegy magyar színészt és húsz versenygyőztes akadémista diákot hívtunk meg.
– Mindez hogyan érinti a konkrét programokat?
– Terveink szerint idén tíz esti kamarazenei hangverseny és további matinékoncertek, előadások és kerekasztalbeszélgetések valósulnak meg. A felkért művészek a 2020–2021-es tanév során 120 mesterkurzust adnak szerte az országban, ezekhez kapcsolódóan legalább 50 koncerten fognak játszani.
Ugyan nem tudhatjuk egészen pontosan, meddig tart a járvány, de igyekszünk a részletes programot addig is kidolgozni, a fesztivált szervezési oldalról elő tudjuk készíteni, s most, hogy már kezdik feloldani a korlátozásokat, jelenlegi helyzet szerint augusztus 20-30. között tartjuk meg a Fesztivál Akadémiát. A főbb helyszínünk továbbra is Zeneakadémia lesz, de más koncerthelyszínekkel is tárgyalunk, ilyenek lehetnek a templomok, akár könyvtárak vagy pl. az Uránia Nemzeti Filmszínház is.
Egyszeri emelt honoráriumot fizetünk ezúttal a zenészeknek, amely nemcsak a fellépési díjat tartalmazza, hanem a 2020-2021-es tanévben az adott művész által adott két félnapos, rövid koncerttel befejeződő mesterkurzust valamely magyarországi zenei alap-, közép- vagy felsőfokú intézményben. Ennek díját előlegben már a nyár elejétől oda tudjuk adni a művészeknek. A jegyeket a koncertekre pedig egységesen 1000 forintos áron kínáljuk, mivel a járvány ugyanúgy nincs tekintettel a közönség anyagi helyzetére, mint a művészekére.
– A Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűversenyt meg tudjátok tartani?
– Igen, de a jelenlegi zsűri névsorával csak a jövő nyáron rendezzük meg. Azon fiatal tehetségek számára is lehetővé tesszük a jelentkezést, akiknek most tavasszal meghiúsult a nemzetközi versenyeken való részvétel a járvány miatt. Mindössze a művésztanárok névsora változik, hiszen ezúttal nem tudunk nemzetközi neveket hozni, de nyugodtan mondhatom, hogy a legjobb hazai muzsikusok vesznek részt a mesterkurzusok megtartásában is.
Annak érdekében viszont, hogy idén is legyen verseny, útjára indítjuk a kelet-közép-európai Hubay Jenő Hegedűversenyt, melyre várjuk a határon túlról, valamint a Visegrádi Négyek országaiból is a 19 év alatti hegedűseket. A verseny a gyönyörűen felújított miskolci zenepalotában lesz december 4-6. között, melyet Hubay Jenő 60 éves születésnapjára kapott a várostól ajándékba. A zsűrielnök pedig a világhírű ukrán-osztrák hegedűprofesszor, Boris Kuschnir lesz.
– Mit gondolsz, a jelenleg kialakult helyzet megváltoztatja a kultúra-, illetve zenefogyasztási szokásokat?
– Én optimista vagyok. Azt gondolom ugyanis, hogy az ilyen nehéz idők kihozzák az emberből a legjobbat. Például most, mikor több időt vagyunk otthon, ez egyben azt is jelenti, hogy több időt tudunk tölteni a családunkkal, szeretteinkkel is. Jobban figyelünk ilyenkor rájuk. Ugyanígy felerősödik a szépre, az esztétikumra, így tehát az értékes zenére való igényünk is. Biztos vagyok benne, hogy ha ennek vége lesz, a kulturális életünk visszatér a régi kerékvágásba.
– Nemrégen jelent meg egy új zenei felvételed, amin Penderecki 1976-ban írott hegedűversenyét játszod a Londoni Filharmonikusokkal.
– Igen, ez eredetileg egy élő felvétel, amit 2013-ban rögzítettünk a zeneszerző nyolcvanadik születésnapjának tiszteletére megtartott koncerten. Elmondhatatlan élmény volt úgy játszani, hogy tudtam, a szerző is élőben hallgatja. Nagyon inspiráló volt. Egyébként kevesen tudják, hogy ezt a darabot korábban itthon is eljátszottuk magyarországi bemutatóként, mégpedig Pécsen a Pannon Filharmonikusokkal, Bogányi Tibor barátom vezényletével, ami szintén óriási élmény volt.
– Nem egy könnyű darab, ugyanakkor számos zenetörténész szerint ez jelenti a fordulópontot, amikor is Penderecki stílusa elkezdett letisztulni, kompozíciói pedig dallamosabbá váltak. Te mit gondolsz?
– Én azért azt gondolom, hogy ez még messze áll attól a Penderecki-féle stílustól, amit ma neki tulajdonítunk. Inkább az avantgárd korszakához sorolnám. Nagyon kifejező, nagyon érzelmes darab, de igénybe veszi a hallgatót, interakcióra és végig feszes figyelemre készteti. Akit elkap ez elején, egészen biztos nem ereszti. Pont ezért nem is ajánlható mindenkinek, de aki végighallgatja, végigéli a darabot, annak hihetetlen katarzisban lesz része.
