• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • Altalena
  • A magyar fuvolázás története
  • Animo
  • Arcus Temporum
  • ARTE blog
  • art:képző
  • art quarter budapest
  • A zeneművészet Junior Primái
  • Bach Mindenkinek Fesztivál
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Bartók Tavasz
  • Bartók Világverseny
  • Berlini kalandozások
  • Beszélő képek
  • Brüsszeli Csipke
  • Budaörsi Latinovits Színház
  • Caruso
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Debreceni Ünnepi Játékok
  • Egy hályogkovács emlékei
  • Erdély blog
  • Érdi Tamás története
  • Esterházy
  • eSzínház
  • Etno magazin
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fészek Művészklub
  • Fesztivál Akadémia
  • Fischer Ádám története
  • FOCUS on You
  • Giargiana
  • Goethe ráér
  • Gramofon
  • Hagyományok Háza
  • Hallomások
  • Hangszercsodák
  • Haydneum
  • Himnusz-történetek
  • ICMA blog
  • Így írunk mi
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • kamara.hu
  • Kaposfest
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kisvárdai Fesztivál
  • Klassz a pARTon!
  • Kodály Verseny
  • Kórusblog
  • Könyv-papír-olló
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúr-linzer
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Liszt Ünnep
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Marton Éva Énekverseny
  • Mesélő lakosztályok
  • Minden, ami opera, minden, ami Szeged
  • Minden nap színház
  • Mindent Kocsisról
  • MNM Tudástár
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • MuzsikAlkohol
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Nagyváradi történetek
  • Operaház
  • Orgonablog
  • Orientale Lumen
  • Oroszlánkörmök
  • Orosz Zenei Fesztivál
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • Parlando
  • PerfActionist
  • PeterPress
  • PH-érték
  • Purcell – Orfeo
  • Régi Zenei Napok
  • Rost Andrea
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Sisi gödöllői kastélya
  • StageHive
  • Steinway
  • Szentendre
  • Színikritikusok Díja
  • Színház mindenkinek
  • Színtézis
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Utolsó Óra
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • Wagner úr
  • Zenélő bábok
  • Zeneoktatás
  • Zeneszó
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў – A szabadság blogja
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Live Zene Címlap

Élő közvetítés – „Acélos ujjak, arany szív” – Rachmaninov zongoraversenyeit adja elő Balázs János

Szerző: Csabai Máté2020. július 17.
Facebook Twitter E-mail
Balázs János - fotó: Kleb Attila

Öt zongoraversenyt eljátszani két nap alatt merész vállalás egy szólistának. Főleg akkor, ha azokat a versenyműveket Rachmaninov írta. Balázs János viszont éppen erre készül augusztus 18-án és 19-én a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral. Nem a maratoni jellegért: a zene kívánja így.

A két koncertet 19.30 órai kezdettel élőben kövzvetítjük a Zeneakadémiáról Facebook-oldalunkon és Vimeo-csatornánkon.  

Amikor 1897-ben Rachmaninov első szimfóniáját súlyos szavakkal elmarasztalta a kritika – volt, aki egyenesen az egyiptomi tíz csapáshoz hasonlította a kompozíciót –, a huszonnégy éves zeneszerző vigasztalan volt. Annyira, hogy még Lev Tolsztojt is felkereste biztató szavakért, aki viszont mogorván csak annyit mondott, hogy neki is voltak nehéz időszakai, és amúgy is: fel a fejjel, ilyen az élet! (Az öreget aztán maga Csehov mentegette Rachmaninovnál, mondva, Tolsztojnak biztosan csak a hasa fájt már megint, azért volt közömbös.) A zeneszerzőn végül Nicholas Dahl hipnotizőr tudott segíteni, akivel négy hónapon át minden nap találkozott.

„Meg fogod írni a zongoraversenyt. Könnyen megy majd a munka. Rendkívüli minőségű darab lesz” – mondta a professzor a hipnózisban lévő páciensnek. A módszer bevált, a három éves alkotói válságnak vége szakadt. A II. zongoraverseny első oldalán ott az ajánlás: „á Monsieur N. Dahl”. Rachmaninov zongoraversenyei – különösen a II. és a III. – hipnotikus erejű alkotások.

„Mámoros állapotba kerül tőlük az ember, az első öt-hat perc után úgy érzem, az ujjaim szinte maguktól játszanak, és én, az előadó, egyszerre magam is hallgató leszek”

– mondja Balázs János. Neki is sok hónapnyi kemény munka van abban, hogy ez a transzállapot létrejöhessen. A zongoraművész két egymást követő napon, augusztus 18-án és 19-én mind a négy zongoraversenyt, valamint az ötödiket, a Paganini témára írt Rapszódiát is előadja a Zeneakadémián. Ez olyan vállalkozás, amire nem sokan hajlandóak:

„Hatalmas fizikai és agyi igénybevételt jelent, de mikor, ha nem most, 32 évesen próbáljam meg, amikor erőm teljében vagyok?” Természetesen elsősorban nem atlétikai teljesítmény ez a kétnapos maraton: „Szeretném, ha az első koncert hevültségével ülne be a közönség a második estre, és ott folytatjuk majd, ahol abbahagytuk.”

Első zongoraversenyét Rachmaninov 1891-ben, tizennyolc évesen írta, a Moszkvai Konzervatórium végzős diákjaként. „Elképesztő ifjonti hév van ebben a műben, és mindaz már megtalálható benne, ami az érett zeneszerző zongoraversenyeiben is” – mondja Balázs János. Rachmaninov 1917-ben átdolgozta a művet, a magyar zongoraművész azonban a szólórészt illetően vegyíti a két változatot. Ritkán játszott darab, nem úgy, mint a II. zongoraverseny, amelynek lassú tételéből készült Eric Carmen híres All By Myself című száma. A concerto lelki mélységei persze jócskán túltesznek a Bridget Jones-főcímdalon. Balázs János szerint:

„Minduntalan érződik benne a démoni teher és a depresszióból való kitörés vágya, a fényesség minduntalan felbukkan és elbújik. Ez olyan versenymű, amiben ott kell hagyni egy darabot a lelkedből, mert habár sok lehetőség van a csillogó virtuozitásra, nem elég csupán jól eljátszani.”

Rachmaninov maga rendkívül technikás játékos volt, erről hangfelvételei tanúskodnak, hatalmas kezeiről pedig azok a nagy ambitusú akkordok, amelyekre szinte minden zongoristának saját stratégiát kell kidolgoznia. „Kellenek hozzá a megfelelő adottságok. Akinek nem megfelelő erejű és flexibilitású a keze, nem tud hozzákezdeni” – mondja Balázs János a III. zongoraverseny kapcsán. Ez a mű a csúcs, a zeneszerző személyes kedvence a saját versenyművei közül. Csakhogy olyan nehéz, hogy alig akadt szólista, aki megpróbálkozott vele (Josef Hofmann, akinek a dedikáció szólt, soha nem játszotta), egészen addig, míg a harmincas években fel nem tűnt Vladimir Horowitz. „Rachmaninov nem volt tisztában a zongora lehetőségeivel, míg nem hallott engem játszani” – jelentette ki nagy magabiztossággal a legendás előadóművész. Ha ez így erős túlzás is, tény, hogy előadása annyira tetszett a szerzőnek, hogy maga nem is játszotta ezután a Harmadikat. „Többször meghallgattam Horowitz koncertfelvételét, amelyet talán maga Rachmaninov is hallott a közönség soraiban. Sok félreütés van benne, de közben olyan zeneiség, amin nem lehet túltenni. Horowitz eggyé vált a darabbal.”

„Acélból vannak az ujjai, és aranyból a szíve” – ezekkel a szavakkal jellemezte egy kortársa Szergej Rachmaninovot, aki zeneszerzőként a legnagyobb személyességet vallotta. Barátai beszámolói szerint intuitív és spontán típus volt. „A zenének szívből kell jönnie, és szívet kell megcéloznia” – mondta egy interjúban. Kritikusai gyakran szemére hányták, hogy a múlt század romantikája jellemzi a zenéjét. Mi tagadás, maga is Rachmaninov is beszélt hasonlóról. Volt, hogy az Európában dívó „kakofónia iránti rajongás” miatt panaszkodott, máskor így nyilatkozott:

„Úgy érzem magam, mint egy szellem, ami egy idegenné vált világban kóborol. Nem tudom levetkőzni a régi stílust, és nem tudom elsajátítani az újat.”

Talán mégis ezt próbálta meg az 1926-ban befejezett IV. zongoraversenyben, amely afféle „fekete bárány” a versenyművei sorában: ebben keveredik a posztromantika, az avantgárd és a Gershwin-féle amerikai zene nyelve. Nagy feladat az előadó számára igazságot szolgáltatni ennek a műnek – Arturo Benedetti Michelangelinak és Borisz Berezovszkijnak például sikerült –, mivel a szerkezete igen széttartó. Persze, összetéveszthetetlenül rachmaninovi zene ez is, oroszos melankóliával és mutatós zongoraszólammal.

Szergej Rachmaninov – forrás: senar.ru

Miközben a szakma elmarasztalta Rachmaninovot romantizmusáért, a gramofon találmánya újabb közönségnek szállított zenét. Nekik pedig nagyon is ínyére volt az orosz mester zenéje. A harmincas években Rachmaninov visszatalált önmagához, egyik utolsó nagy műve a Paganini 24. caprice című művére írt Rapszódia. A szerzőt itt szellemes, játékos kedvében találjuk, még az a híresen gyönyörű melódia a 18. variációban is az eredeti Paganini-motívum megfordításából született. Zsigeri ötletektől hemzseg a zongoraszólam és a hangszerelés. „Ez az a darab, ami gyakran mosolyt csal az ember arcára” – véli Balázs János. – „Közben, mindennek ellenpontozásaként pedig megjelenik a Dies irae témája.”

Ide kapcsolódik:
Rachmaninov 1928-as budapesti fellépésének kulisszatitkai

Balázs János szerint Rachmaninovot, a zongoraművészt különleges élmény hallgatni. „Ő úgy zongorázott, mint egy zeneszerző, egy Chopin-noktürnből is képes volt szimfóniát csinálni. Egy letűnt korszakot idéz a játéka, az utolsó lenyomata a romantikus előadásmódnak.” És zeneszerzőként? „Olyan csúcspontokra visz a zenéje, mint senki másé. És ha tőle játszom, érezni lehet, hogy a közönség szíve együtt dobog az előadóval. Azt nagyon szeretem.”

zongora balázs jános koncert rachmaninov nemzeti filharmonikusok maraton
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésÍgy köszönte meg művészeinek a Danubia Zenekar a karantén alatti kitartó munkát
Következő bejegyzés Herboly Domonkos a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségének új elnöke

Ajánlott Bejegyzések

Páll Éva - forrás: Müpa
Müpa magazin

A délszláv zenétől az erdélyi hangulatokig – A népzenét ünnepli a Müpa

2023. február 4.2 perc olvasás
Intermezzo

Slágerek, mítoszok és különös állatfajok – 10 érdekesség Máté Péter életéről

2023. február 3.2 perc olvasás
Sztarenki Pál - forrás: a művész FB-oldala
Színház

Februárban folytatódnak a Magyar Színházi Társaság beszélgetéssorozatai

2023. február 3.2 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
Dénes Viktor - forrás: Budapesti Operettszínház Promóció

A berobbanástól a sűrített jelenlétig – Beszélgetés Dénes Viktorral

Szent Péter esernyője Színház mindenkinek

Túl a 200 000. nézőn – Folytatódik a Színház mindenkinek misszió

Vass András - fotó: Gyarmati Csaba Zene

Vass András: „A Teremtés zenei anyaga zseniális, sőt tökéletes”

Promóció

Kocsis-Holper Zoltán: „A kortárs zene rólunk szól”

Az almafa virága - forrás: Vertigo Promóció

Tiltott szerelem Budapesten – Érkezik Az almafa virága a mozikba

Promóció

Felelős hitelességgel – Homonnay Zsolt a Mária főhadnagy rendezéséről

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001
SB_LOGO_2022-1
SB_SEAL_cmyk_2022-1

A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.