Bartók Béla egyénisége és tevékenysége határkő az egyetemes zenetörténelemben. Kevés név van, amelyhez a szellemi evolúció annyi forradalmi momentuma fűződne, mint az övéhez. Egész életében a nemzetek testvériségét hirdette szóban és zenében egyaránt, ráadásul Nagyvárad elismerésre méltó zenei életének hírnevét is öregbítette.
Bartók Bélát, a XX. század e halhatatlan zeneszerzőjét sok szál fűzi városunkhoz, főként a bihari tájhoz, ahonnan román népdalgyűjtését merítette. „Cântece românești din Bihor” című munkáját 1912-ben nyújtotta be a Román Akadémiának, amely nagy lelkesedéssel értékelte azt, majd 1913-ban Bartók külön kötetben adta ki bihari román gyűjtését. Mindenhova, ahova lép – jegyzi meg Eugeniu Speranța román költő és filozófus – úgy jelenik meg, mint a nemzetközi megértés, a béke, a szolidaritás, s a nagy emberi célok közvetítője. Büszkék vagyunk arra, hogy nemcsak mi ragaszkodunk a zseniális zeneszerzőhöz, de ő is sokat köszönhetett Nagyváradnak.
Kevesen tudják, hogy Bartók Béla 10 éves korában az 1891-92-es tanév első felét Nagyváradon töltötte mint kisdiák, itt végezte el a 2. gimnáziumot, és tanult zeneszerzést Kersch Ferencnél, aki maga egykor Liszt Ferenc egyik növendéke volt. (Amikor Nagyváradot elhagyta, Erkel László, Erkel Ferenc fia is több évig tanította zongorára és zeneelméletre a gimnazista Bartókot.) Idézzük itt Szegõ Júlia Bartók Béla élete című, 1964-ben megjelent könyvéből a következõket:
„Így jutott Bartókné arra az elhatározásra, hogy fiát a II. gimnáziumi évre Nagyváradra küldi nagynénjéhez, Voit Emmához. A gyerek így családi környezetben maradt. Kersch Ferenc, a püspökség muzsikusa és orgonistája, közismert jó tanár, el is vállalta a tehetséges gyermek zenei oktatását. Beethoven kis G-dúr szonetinájával kezdődött Nagyváradon a zongoratanulás. Utána egyre nehezebb darabok következtek. Nevezetesen Beethoven Waldstein szonátájának Allegro tételét sajátítja el, amelyet elő is ad 1892-ben, de már nem Váradon.” Ugyanis: „Ez a mindent megfigyelő fiúcska ellenszenvesnek találta a nagyváradi katolikus gimnázium légkörét”. Édesanyjától tudjuk, hogy a tanárok „csak a vagyonos szülők gyermekeit szerették”.
Egyébként Bartók ebben az időszakban figyel fel – Kersch orgonajátéka révén – Bach műveire, s a polifónia szépségeire.
Később, Bartók egyik első tanítványa, Fischer Ervinné Szalay Stefánia köti Nagyváradhoz. Bartók Béla hangversenykörútjai alkalmából többször is a Fischer-Szalay házaspárnál vendégeskedett. Sorozatosan Nagyvárad volt erdélyi körútjainak első állomása.
Az 1920-as esztendő elején Bartók nagyobb súlyt helyezett előadói tevékenységére. Ebben minden bizonnyal közreműködtek az első világháború viharos eseményeit követő válságos körülmények is, hiszen még 1926-ban is utal arra belényesi ismerősének, Ion Bușițának írt levelében, hogy anyagi nehézségei miatt kénytelen továbbra is koncertezni. 1922 hozza számára az első nagy európai – londoni és párizsi – előadói sikereket. Ekkor kerül sor romániai hangversenykörútjára is.
1922 és 1933 között öt alkalommal lépett fel Nagyváradon, 1922. október 24-én lép színpadra itt először.
Hangversenyének megrendezésére Fischerné Szalay Stefánia zongoraművésznő, a mester volt tanítványa és Francisc Hubic zeneszerző-karmester vállalkozott. Eredetileg két koncertet szerveztek, de az itteni rendezők olyan közeli dátumot ajánlottak Bartóknak, amelyet a művész nem fogadhatott el. Így a tervezett kettőből csak egy lett, de a hatalmas érdeklődés bizonyította, hogy a szervezők jól számítottak. E hangverseny alkalmával Macalik Alfréd, városunk jeles festőművésze örökítette meg a világhírű előadót:
