Hölgyeim és Uraim! Bemutatom Rocco DeLucát a kaliforniai Torrence-ből, a félig olasz, félig német gitárost. Gyerekkorától kezdve, nőve fel a latinó művészet, a motorok, a filmek és muzsika világában, határozva meg ízlését Billie Holiday-jel, Nina Simone-val és az husza évek amerikai blues igazi hőseivel fejlesztette magát, gitártudását autodidakta mód.
Hallik is Glommyján az őserő tudása, keményen áll bele nem megszokásba előadásmód. Nyers igaz valóságot kapunk tőle négyeperce magányába. Magányt kapunk tőle, holott társként dübbenget ütem tenyérni simogatásban. Társmagány, felszabadító elektroakusztika rezonátorgitárral kísérve. Hallan dalát robban benned ölelésvágy, nyáresti reggele nyakcsóknak.
Nedvszerelem izgatottsága follyan ereidben dana nyomán túl rövid négyegynegyed perc alatt, drogja agynak módozat. Holott sem nem tiszta hangzás, sem klasszik pró előadás és mégis: tökéletes táncdal, vízszintmelódia pörren erővel szúrva agyba. Nem újít, nem is kell neki; teljes önazonosságában nyújt vadineu-t hegedűdúdolával, hangszeri ujj-játékával s cajonos kíséretével, emelve performját görcsös akarás nélkül Szomorú vasárnap-történelemnek fontos darabjává.
