A Kossuth- és Jászai Mari-díjas Básti Juli, a színészlegenda Básti Lajos és Zolnay Zsuzsa Jászai-díjas színésznő lánya 1957. augusztus 10-én született Budapesten.
Básti Juli számára a színház természetes közeg volt, gyakran járt be anyjával munkahelyére, a Nemzeti Színházba, de nem volt határozott szándéka, hogy szülei örökébe lépjen. Ráadásul apja eltiltotta a színi pályától, mondván: nem nőknek való, ehhez túlságosan érzékenyek. Érettségi után több dologba is belekapott, de végül mégis úgy határozott, hogy felvételizik a színművészeti főiskolára, ahová nyomban fel is vették. Lépését édesanyja támogatta, biztatva őt, az azonban örök titok marad, hogy a szigorú apa tudott-e erről. Básti Lajos már nem láthatta lányát a színpadon.
A főiskolát Major Tamás és Székely Gábor tanítványaként végezte el, 1980-ban, friss diplomával a kezében a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz szerződött, első szerepe Ivo Brešan Paraszt Hamletjének Oméliája volt. 1984-ben a budapesti Katona József Színházban Übü mama szerepével debütált (Alfred Jarry: Übü király). 2003-tól 2015-ig a Nemzeti Színház társulatának tagja volt, közben már fellépett a férje, Puskás Tamás vezette Vidám Színpadon, a mai Centrál Színházban is. 2015-től a Centrál társulatának tagja.
Erőteljes, érzelemgazdag színésznő. Játéka nyomán tragikus sorsú hősnők és groteszk, eltorzult karakterfigurák is megelevenednek. A Katonában eltöltött csaknem húsz év alatt sok fontos szerepet kapott, dolgozott többek között Ascher Tamással, Zsámbéki Gáborral, Gothár Péterrel, a társulattal, amelynek vezető színésznője volt, a fél világot meghódították. Legsikeresebb színpadi szerepei között volt Pauline (Harold Pinter: Afféle Alaszka), a legendás Három nővér-előadásban Mása, a másik Csehov-műben, a Platonovban Anna Petrovna, Katharina Blum (Heinrich Böll: Katharina Blum elveszett tisztessége), Polgármesterné (Gogol: A revizor), majd Ibsen Hedda Gablerének címszerepe.
Amikor szakmai és magánéleti okokból 2003-ban elhagyta a Katona József Színházat, – visszaemlékezése szerint – a kritika leírta. Bár több mint tíz évig volt a Nemzeti társulatának tagja, több igazgatót és stílusváltást is megélt, utólag nem tartja szakmailag sikeresnek azt az időszakot, ugyanakkor több időt fordíthatott magára és a családjára. Fontos szerepének tartja Hestert (Marina Carr: A Macskalápon), eljátszotta Lady Annát (Shakespeare: III. Richárd), Gorkij Vassza Zseleznovájának címszerepét, az Ármány és szerelemben (Schiller) Lady Milfordot, Arkagyinát (Csehov: Sirály). A Centrálban Schneider asszonyt (John Kander és Fred Ebb: Kabaré) alakította – ugyanebben a darabban a kilencvenes években Sally szerepét osztották rá -, majd Phyllist (Woody Allen: New York-i komédia). Jelenleg is nagy sikerrel formálja meg Margie szerepét (David Lindsay-Abaire: Jó emberek) és Marthát (Edward Albee: Nem félünk a farkastól).
Számos filmben láthatta a közönség: a Szívzűrben (1981), a Kettévált mennyezetben (1982), A vörös grófnőben (1984), amelyben Andrássy Katinkát formálta meg. Játszott a Miss Arizonában (1987), és a Sztálin menyasszonyában (1991) ő volt Paranya, ezért az alakításáért a következő évben megkapta a Magyar Filmkritikusok díját, amelyet még többször elnyert. További filmjei: Egy tél az Isten háta mögött (1998), Üvegtigris 1. és 2. (2000, 2006), Valami Amerika (2001), Csocsó, avagy éljen május elseje (2001), Hídember (2001), Utolsó jelentés Annáról (2009), Anyám és más futóbolondok a családból (2015).
Sokszínű hangját számtalan filmben, tévésorozatban kölcsönözte külföldi színésznőknek. Szép nő létére nem idegenkedik attól sem, hogy a színpadon elcsúfítsa önmagát. Übü mamaként koszosan, rongyosan, jelent meg, aztán kopasz parókában férfiszerepet játszott, a Három lány kékben című darabban művisszereket ragasztott a lábára, a Sztálin menyasszonya című filmben a félbolond Paranyaként is a felismerhetetlenségig elcsúfították.
1998-ban Hallgass kicsit címmel Cserhalmi Györggyel közös nagylemeze jelent meg, amelyen Dés László és Bereményi Gáza dalait énekelték, majd 2008-ban Udvaros Dorottya, Cserhalmi György és Kulka János társaságában, Férfi és nő címmel ugyancsak Dés dalait adták elő, amelyeket CD-n és DVD-n is forgalmaztak.
Munkájáról, hivatásáról egy interjúban így nyilatkozott: ahhoz, hogy valaki jó legyen, elég egy kis ügyesség, adottság, fogékonyság és egy pici szerencse. Ám ha ennél akár egy kevéssel is több akarsz lenni, fegyelemben, odaadásban, koncentrációban a százszorosát kell adnod. Három fiúgyermek édesanyja, és hogy a számára nagyon fontos családjának is jusson belőle, néha nehéz döntéseket kénytelen meghozni.
1982-ben a San Remó-i, 1985-ben a Moszkvai Filmfesztiválon a legjobb női alakítás díját kapta. 1985-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1993-ban színpadi és filmszerepeinek kimagasló megformálásáért Kossuth-díjat és Déryné-díjat, 2001-ben Vastaps-díjat kapott. 2005-ben a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja lett. 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével ismerték el, 2011-ben pedig Arany Medál-díjjal tüntették ki.
