Hallgatni évtizednyi távolságból virtuóz gitárvasárnap, érezni párméternyi vidámbólszomorút. Örömteli lélekkel várt kétfélpercből vált semmi igazán. Reflektált zeneszerelem innenoda, remélt onnanide.
Maemberünk (Mickey Baker) pengeti bele agyunkba dalunk hipermód, emlékezős remekbegondolt, totálba tolt arcbamuzsika. Lehetsz tőle akár vidám, de melankól is, attól még úgy hiszem: jó; jó nekem. Neked jó?
