Zsurzs Éva Kossuth-díjas filmrendező, a magyarországi televíziózás és a televíziós játék alapjainak megteremtője 1925. szeptember 29-én született és 1997. szeptember 6-án hunyt el Budapesten.
Zsurzs Éva, a későbbi Kossuth-díjas tv-rendező, érdemes és kiváló művész fiatal korában a Csepel Művek munkás színjátszókörében lépett fel. A Rádiónál kezdte pályáját 1949-ben, ahol számos hangjátékot rendezett, s olyan nagynevű rádiósoktól sajátította el a szakmai ismereteket, mint Cserés Miklós, László Endre és Apáti Imre. 1954-ben szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakán.
„Nagyon határozott személyiség volt, mindezt nagyon szelíden és ellentmondást nem tűrően vitte véghez. Szelíd volt, de nagyon pontosan tudta, mit akar – ezért lehetett bízni az értékítéletében, ízlésében, tudásában” – emlékszik vissza édesanyjára Zsurzs Kati színésznő.
A magyarországi televíziózásban 1957-től, a kezdetektől részt vett, később az intézmény főrendezője lett. Ekkoriban a műsorokat még nem producerek és külsősök készítették, hanem maguk a tévések, így ő szerkeszthette egyebek közt a Híradó elődjét, az Esti Újságot.
Igazán emlékezetessé azonban tévéjátékai tették. A magyar irodalom olyan alkotásait vitte képernyőre, illetve filmvászonra, mint A koppányi aga testamentuma, A névtelen vár, A fekete város, az Abigél.
„Rendezőként egyik legfőbb erénye volt, hogy a megfelelő szerepre mindig a legmegfelelőbb színészt választotta. Elég volt egy színésznek csak annyit mondani, hogy „Zsurzs Éva hív”, és akármilyen apró szerepre vállalkoztak a kedvéért” – mondta a művészről szóló 2016-os kötet megjelenésekor Babiczky László rendező, Zsurzs Éva egykori asszisztense, a könyv szerzője.
Zsurzs – A tévéjáték-rendező
A Zsurzs Katalin színésznő és Babiczky László rendező közös munkájaként 2016-ban megjelent Zsurzs – A tévéjáték-rendező című kötetben munkatársak, színészek mesélnek Zsurzs Évával közös munkáikról és élményeikről. A könyv idézi a rendező munkáiról megjelent kritikákat, illetve egy interjút is Féjja Sándor filmpszichológussal, aki a művésznő titkát a hiteles karakterteremtésben látta.
1962-ben a Nő a barakkban, rá két évre az Epeiosz-akció elnyerte a monte-carlói televíziós fesztivál legfőbb jutalmát, az Arany Nimfa-díjat. Több mint 50 forgatókönyvet filmesített meg. Utolsó filmjét 1993-ban forgatta A csikós címmel.
1963-ban Jászai Mari-díjjal, 1973-ban Kossuth-díjjal, 1970-ben érdemes, 1983-ban a kiváló művész címmel tüntették ki. 1987-ben Erzsébet-díjat, 1995-ben televíziós életmű-nívódíjat kapott. A Magyar Televízió Posztumusz Örökös tagja.
(Via MTI)
