Szabó Magda 1970-ben megírta, Zsurzs Éva 1977-ben megrendezte az Abigélt. Mindkettő klasszikussá nemesedett a maga nemében.
Háború és kamaszlányok felnövése, no meg egy titokzatos szobor a tipikus lányregény és kamaszkrimi középpontjában, a végeredmény pedig egy háborús felnövéstörténet, amelyben Vitay Georgina a gondtalan és gondatlan csitriből másokért is felelősséget vállalni tudó koravén tizenéves lesz.
Az Abigélből hiányzik a véres történelem, a külvilág, közvetlen információ nincs a front és a mindennapok eseményeiről. Az árkodi Matula mint egy erőd véd meg a borzalomtól. De hiába a vastag falak, beszüremkedik közéjük a körvonal nélküli, megfoghatatlan félelem. Ilyenkor a karácsony is más. A szeretetből valódi összekapaszkodás lesz, amikor elfelejtődik minden, és az ünnep lényege, az emberség és a szolidaritás marad.
