A Pannon Filharmonikusok Pannonicum sorozatában látja vendégül szeptember 19-én a kiváló szoprán énekesnőt, Baráth Emőkét, akinek elegáns és színekben gazdag hangján kel életre a bécsi klasszika. A Bécsi barátok nevű esten, ahol Mozart és Haydn művei csendülnek fel, Vass András állandó karmester vezényel. A különleges program szólistáját a koncerthez való személyes kapcsolatáról kérdeztük.
– Most először lép színpadra a Pannon Filharmonikusokkal, és a műsort is saját maga állíthatta össze. Mire számíthatunk?
– András szabad kezet adott nekem, hiszen tudja, hogy mennyire szeretek Mozartot énekelni. Tulajdonképpen ő ajánlotta azt, hogy legyen egy közös bécsi klasszikus koncertünk, és úgy gondolom, hogy egy nagyon szép műsort sikerült kialakítanunk. Haydn- és Mozart-operákból emeltem ki áriákat, amelyek mellé András választotta ki a zenekari műveket, így igen változatos koncertre számíthat a közönség. Fontosnak tartom, hogy ezúttal egy egész estét énekelhetek csak bécsi klasszikus művekből, ráadásul a számomra legkedvesebbekből.
– Miben különbözik a bécsi klasszika énekstílusa a repertoárjára leginkább jellemző barokk repertoárétól?
– Úgy gondolom, hogy éneklésmódot tekintve nincs különbség a korszakok között, barokk énektechnikáról nem is lehet beszélni, illetve helytelennek tartom ezt a megfogalmazást. Különböző stíluselemek azonban valóban léteznek, amelyekben ott rejlik az egyes speciális díszítések, és hangszínek használata. A barokk művek után mindenképp újdonság, hogy Mozartnál már „vastagabb” zenekar van jelen az énekes mögött, akinek törekednie kell arra, hogy át tudja énekelni a hangszereket. Már elég sok alkalommal énekeltem Mozart-operaszerepeket, ami mindig nagy élmény számomra.
– Mit kedvel leginkább Mozart és Haydn zenéjében?
– Mindkét szerzőnél lenyűgöz a szöveg és zene szoros kapcsolata. Mozartnál főképp a librettók modernségét, korai operáinál a virtuozitást és az egyéni harmóniavilágot kedvelem. Az instrumentális művei ugyanúgy megérintenek, mint az énekes darabok. Haydnnál leginkább az időskori oratóriumokban, a Teremtésben vagy az Évszakokban jelenik meg az általam nagyon fontosnak tartott szöveg és zene kapcsolata, és ezekben a művekben többek között egészen zseniális a hangutánzás, a zenei festés, a színek használata.
– A nyelvtudásnak tehát kulcsszerepe van a művek interpretálásában?
– Egészen biztos, hogy sokat segíti, ha beszéljük azt nyelvet, amelyen énekelünk. Én emiatt, és mivel egyébként is nagyon érdekes számomra, folyamatosan tanulok idegen nyelveket. Elengedhetetlen, hogy minden szónak tudjuk a jelentését, amely az adott műben szerepel. A német például egy kivételesen gyönyörű nyelv, amelyben a szavak hangzása nagyon erősen visszatükrözi a jelentésüket is. Magyarul csak nagyon ritkán énekelek, Kodályt vagy Bartókot, és még zeneakadémista koromban egyéb magyar szerzők műveit is megszólaltattam, de alapvetően francia, német és olasz nyelvű műveket hallhat tőlem a közönség.
