Bigband Sunday

Főhősi rangban ma Stan Kenton dirigálja Szomorút, ‘967-ből hozva vissza letűnő korban lévő klasszi nagydzsesszorkesztár-hangulatot. Közepesen meghatározó alakja volt ő majd negyven évig amerikában a bigband jazznek, s miközben pályája elejét, közepét és végét igencsak e műfajban alkotta, többször tolt kísérletezősdis pár éveket.

Kóstolt bele progresszív jazzbe, borzolva össze tán az ötvenes évek zeneéhes közönségének idegeit, kik bájosbárgyú szépamerikai filmek muzsikáját kapták így ténylegidegszálbahatoló kakofóniával. A hatvanas években rájött, hogy hiányzik egy rezes hang a csapatából, ezért újrafejlesztett hangszert a trombita és a tenor kürt közti szegmensbe, így emelte be a bachi korban sokat használt, faceliftingelt mellophoniumot.

Volt aztán még invenciózus pár éve, midőn a klasszikus zenével kevert jazzt zeneszerzett főként Wagnert használva fel, de hamar tért vissza pályájának keretet adó bigbandezéshez. Magánéletét is fel lehet osztani mindenféle feleségek, gyerekek, nemi erőszak és alkohol időegyenesén, de börtönbe soha nem került. Kórházba viszont többször is – ittasan lett balesetektől, utolsójából kialakult koponyasérülései két éven át bénították még haláláig.

Hitchcocki thrillerzene bájos klasszik jazzbe keverve hát a mai juss.