Perzsául se ritkán jut el emberhez nótazene, nemhogy ne legyen meglepetés, mikor rögtön a Szomorú vasárnapot búgja dúgja agyunkba az iráni edvinmartonba oltott hevesibalázs.
Tökéletesen semmi más tudásom nincs a teheráni kortárs popról leszámítva Persepolis kapcsán lett minimálisság. Nem tudható tehát, hogy a most hallott előadás mennyiben reprezentálja az ottani zenekultúrát, ám vélelmezem, hogy azért ez ott is inkább a ciki kategória.
Nem lévén nagy nyelvösmerő, de pár szót elcsípve föltételezhető a nem tükörfordítása eredeti seress–jávori librettonak. Kihallott Csernobil, Bosznia Hercegovina, Párizs fonémák, valamint erős vallott tudásnélküli prekoncepcióm inkább sejteti valamiféle erőltetett állásfoglalását művészünknek társadalmi fölháborodásának okán.
Kedves Olvasó! Amennyiben magad, vagy valamely ismerősöd jó perzsában, ne habozz(on) rászánni alighatpercet, hogy kiderüljön a turpissága Reza Yazdaninak. Köszi! 🤘
