A FÉSZEK Galéria közel fél évszázada Budapest egyik legjelentősebb kiállítóhelye, ahol a kiállító művészek friss munkákkal jelentkeznek. A művészklubot igazgató Galambos Tiborral a galéria történetéről, két jelentős művészettörténész vezetőjéről és egy, az épületben található különleges képzőművészeti alkotásról is beszélgettünk.
– Októberben még megtekinthető a FÉSZEK Művészklubban a Konecsni György műveiből készült kiállítás, de van egy alkotás, ami kifejezetten ide készült, és az év minden napján látható a Konecsni teremben. Mesélne ennek a történetéről?
– Az 50-es évek végén államosították a házat, ami azzal is járt, hogy teljesen kiürítették. A polgári miliőre jellemző értékes bútorokat széthordták – volt, amit később egy BÁV-üzletben láttam viszont, és eltávolították a jellemző architektúrát. Az étterem a stukkókkal és az egyedi kiképzésével, illetve a benne levő szobordíszítésekkel viszont különleges módon maradt érintetlen: Székely Mihály, a FÉSZEK akkori elnöke a választmányi tagokkal együtt beült az étterembe, és közölte, addig nem távoznak onnan, amíg fel nem hagynak az átépítéssel. Azokból az időkből egy ajtó maradt meg, ez alapján tudtuk rekonstruálni a bejáratot és az épület többi ajtajának a faragásait. Az épület kiképzése továbbra is mutatja a 20. század elejének emlékét, de az újonnan idekerült berendezési tárgyak a 60-as évekből származnak. Két termünk őrzi ezt a korszakot, hiszen mindig ügyeltünk arra, hogy ezeket a bútorokat és architekturális kiképzéseket nagyon óvatosan és hitelesen újítsák fel. Nagy becsben tartjuk őket, és ma műemléki védettséget élveznek.
Ebben az időben készítette el Konecsni György ezt a nagy jelentőségű, figurális pannóját, ami a teljes életműnek is meghatározó darabja. A FÉSZEK 1901-es megalapítását ábrázolja, abban a kissé groteszk modorban, ami a házra az elmúlt közel száz évben oly jellemző volt, de azt is ki kell emelni, hogy a szeretetteljes humor mellett a viselettörténeti korhűség is jellemzi az olajfestményt. Ez a hitelességre törekvés és a 60-as évekre jellemző kortárs megközelítés izgalmas kettősséget kölcsönöz a műnek. Én az egyik legértékesebb Konecsni-műnek tartom, és bár nálunk jellemzően friss munkákat állítunk ki, mégis örültem, amikor Jerger Krisztina, a FÉSZEK Galéria nemrég, tragikus hirtelenséggel elhunyt kurátora előállt az életmű-kiállítás az ötletével. A Magyar Nemzeti Galéria is támogatta az ügyet, illetve azok a magángyűjtők, akiknek a gyűjteménye ezen a véleményem szerint nagy eseménynek számító tárlaton látható.
– A FÉSZEK Galéria története egyidős a művészklub történetével?
– Amikor én 1970-ben idekerültem, a galéria még nem létezett. Egyetlen, kiállításra is szánt terem volt, a mostani Székely terem, de sem a mérete, sem a világítása nem volt erre megfelelő. Azt gondoltam, mindenképp helyet kell biztosítanunk a képzőművészeti tárlatoknak, már csak a hely múltja miatt is. Ráadásul ez volt az egyetlen olyan intézmény, amivel szemben a kulturális irányítás megengedőbbnek bizonyult, azaz lehetett nonfiguratív, nem szocreál kiállításokat is készíteni. A második emeleten volt egy körterem, aminek nem volt bejárata. A Műegyetem mérnökeinek segítségével egy egyméteres falat átvágtunk, áttelepítettük az ott levő Gorka-kályhát a könyvtárba, és megnyitottuk a Herman termet. Nagy érdeklődést váltottak ki az itt megrendezett tárlatok. A FÉSZEK alapításának 75. évfordulójára, akkori elnökünk, Varga Imre szobrászművész támogatásával nyílt meg a galéria. Az ő hathatós segítségével kaptunk rá támogatást, így a teret korszerűen képezhettük ki, hogy sokféle kiállításra alkalmas legyen: a festményeket föl lehet akasztani, a mennyezetre helyezett csúsztatóháló segítségével le lehet lógatni például textileket, és a szobrászok sem csupán posztamensekre helyezhetik a műveket.
A Fészek Galéria tervezett kiállításai a 2020/2021-es évadban
2020. október 6-27. Konecsni György emlékkiállítása (Galéria, Herman terem)
november 3-26. Eifert János: „Visszapillantás” (1965-2020) – életmű-kiállítás (Galéria); Barabás Márton (Herman terem)
december 1-31. Buczkó György és Záborszky Gábor: „Hetvenkedők” (Galéria); Gál Krisztián plakátjai (Herman terem)
2021. január 5-28. Balla András (Galéria); Göbölyös Luca (Herman terem)
február 2-27. Formatervezés és Dizájn (Galéria); Cserny Márton (Herman terem)
március 2-26. Haraszti István Édeske (Galéria); Dorombi Mária (Herman terem)
április 6-30. OFF Biennálé (Galéria, Herman terem)
május 4-28. Haász Kati (Galéria); Szabó Gábor (Herman terem)
június 1-25. Gábor Áron (Galéria); G.Heller Zsuzsa (Herman terem)
Fontos volt azonban az is, hogy az ország egyik legjobb művészettörténésze, Molnár Éva szívügyének érezte a galériát, és az ő szakmai elismertsége miatt vált jelentős kiállítóhellyé a FÉSZEK, és olyan művészek karrierjében játszott fontos szerepet, mint Bak Imre, akinek nemrég volt születésnapi kiállítása friss munkáiból, vagy Fehér László. Molnár Éva az 1920-as évek óta létező könyvtár képzőművészeti gyűjteményét is fejlesztette, gyarapította. Ide mintegy 80 szakfolyóirat járt a világ minden tájáról, ezekhez csak itt lehetett hozzáférni, csak itt kaphattak kitekintést az aktuális kortárs irányzatokra. Éva munkássága öt évtizedet ívelt át. Két évvel ezelőtti halála komoly veszteséget jelentett, hiszen számomra feledhetetlen és pótolhatatlan ember, a klub számára pedig egy nagyon fontos munkatárs volt. Úgy fogalmazott, hogy a galériában hárman tudnak ilyen színvonalú eseményeket létrehozni: ő maga, Jerger Krisztina és maguk a kiállító művészek. Azt is vallotta, hogy a szervezésben gyakorló művész ne vegyen részt, mert irányítóként nem tud elfogulatlan lenni; ide olyan művészettörténész kell, aki kizárólag az értékek mentén gondolkodik. Ezeket az elveket a halála után is követendőnek véltem, ezért kértem föl Krisztinát a galéria vezetésére. Ismerte a házat, rendszeres vendége volt a kiállításoknak, a könyvtárnak, gyakran vezetett különböző beszélgetéseket.
– Hogyan fogadta a felkérést?
– Nagy örömmel és tisztelettel lépett Éva örökébe. Folytatta és megemelte a hagyományosan magas színvonalat, hiszen ő nem egyetlen helyhez kötődött, kapcsolatai ezáltal jóval több irányba mutattak. Emberileg és szakmailag is nagy űrt hagyott halálával maga után a magyar képzőművészeti életben. Ezt természetesen nem lehet betölteni, de azzal, hogy a következő hónapokban a FÉSZEK kiállításai az általa tervezett sorrendben zajlanak, aktívan tudjuk őrizni Krisztina emlékét.
