Papageno Radio
Címlap Bogarttól Belmondoig – Filmek novemberi köd és kijárási tilalom idejére

Bogarttól Belmondoig – Filmek novemberi köd és kijárási tilalom idejére

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

Film noir klasszikusok novemberi köd és kijárási tilalom idejére. Előzmények, utórezgések. Vizuális hatások, neonfényes urbánus aszfalt, macskaköves utcák, ködös utak. Ballonkabát, kalap, cigarettafüst. Jean Gabin, Raymond Chandler, Humphrey Bogart, Orson Welles, Billy Wilder és a többiek.

Előzmény: „pre-code” és gengszterfilmek

A gazdasági világválság következtében, a némafilmkorszak meseszerű, romantizált filmes metódusai után még Hollywoodban is érzékelhető (kb. 1930-1934 között) egyfajta törekvés a realisztikus tendenciákra. Erre példa többek között a „pre-code filmek” sorozata, amely a korszak konvencióit megborsozva meglehetősen éles témákkal operál.

Mocskos arcú angyalok (1938)

Abúzus, abortusz, lebujok, devianciák, gender és szexualitás témák (Krisztina királynő, Torch Singer, Egy szabad lélek). Szintén ebben a miliőben kezd kibontakozni a bűnügyi témákkal foglalkozó gengszterfilm műfaja is (például Közellenség, A kis cézár, A viharos húszas évek), alvilági figurákkal, társadalmi devianciákkal.

Jean Gabin és francia lírai realizmus

A külvárosok atmoszférája, a társadalom perifériáján elhelyezkedő bizarr, különc figurák reprezentációja nem ismeretlen a harmincas évek európai, főként francia film számára.  Az évtized közepe felé erősen felértékelődik a társadalmi érzékenységű filmkészítés attitűdje, amely során a rendezők legfőbb célja a valóság minél autentikusabb, hitelesebb vizuális megragadása.

Ködös utak (1938)

A francia lírai realista rendezők – Marcel Carné, Jacques Feyder, Julian Duvivier, Jean Vigo, René Clair – legfontosabb szándéka: a cukrozott valóságábrázolás elleni őszinte, radikális lázadás. Ennek legfőbb vizuális eszközei a külvárosok, állomások, ködös utak, kocsmák, macskaköves utcák, lebujok, kitaszított, lecsúszott karakterek megjelenítése a vásznon. Dramaturgiai szempontból nagy hangsúlyt kap a minél hitelesebb karakter- és közegábrázolás. A progresszív, kritikai aspektusú, mégis erősen empatikus, humánus perspektíva nem púderezni, hanem közvetíteni szeretné a korszak válságos miliőjét és szereplőit.

A film noir közvetlen vizuális inspirációi: modernizmus és német expresszionizmus

A modern, urbanizált társadalom, benne a talajt, gyökeret vesztett egyén kallódó, elveszett hangulata tölti meg leginkább a film noirok világát. Ennek a tendenciának vizuális előzménye lehet például Edward Hopper 1942-es Éjjeli baglyok című festménye. A letisztult, minimalizmusra törekvő ábrázolás, a nagyvárosi neonfényekben csupán porszemnyi árnyként kallódó emberek, a kiüresedett, egymástól teljesen elszigetelődött figurák viszonya, mind a film noirok atmoszféráját idézik.

Edward Hopper: Éjjeli baglyok (1942) – forrás: Wikipédia

A filmes stílus képi tónusai visszanyúlnak a ’10-es ’20-as évek német expresszionista filmjeihez is. Az erős fény-árnyék kontrasztok, a rendkívül kifejező, szinte hatásvadász világítástechnikák azonban a noirban már egy letisztultabb, érettebb formavilágban érzékelhetők, mint az expresszionista filmeken (A prágai diák, Dr. Caligari, M- Egy város keresi a gyilkost, Metropolis.)

Klasszikus film noir a ’40-es években

A karizmatikus képi kifejezésmódon túl a noirok dramaturgiai sajátossága a flash backek, a narrátor használata, az önreflexív elbeszélésmód. A harmincas évek statikus beállításai, mesterkélt forgatókönyvei után a noir filmek jelentős reformot hoznak a bűnügyi műfajjal rendelkező filmekbe, újító hatást gyakorolva ezzel az egész filmkészítésre.

Fontos megjegyezni a stílushoz az 1942-es Megszállottság című Visconti filmet, amely A postás mindig kétszer csenget című mű olasz, neorealista variánsa. A spoilerek helyett beszéljenek a trailerek: Megszállottság (1942), A hosszú álom (1945), A postás mindig kétszer csenget (1946), A harmadik ember (1949), Alkony sugárút (1950).

Utórezgés a francia új hullámban

A francia új hullám úttörői és a Chaiers du Cinéma csoportja, André Bazin szellemi vezetésével kínosnak és nem időszerűnek, vagy helytállónak találja a mézes-mázos műfaji filmek hamis, illuzionisztikus hangnemét. A bálban dalolászós, koktélpartis, kiszínezett, a valóságtól eltérő történetek nem jelentenek táptalajt a reformista új hullám számára.

Három tematikát tartanak egyedül mérvadónak és példaértékűnek az ötvenes évek végi francia filmesei (a dokumentumfilmek mellett): a francia lírai realista alkotásokat, a neorealista filmeket és a film noirokat.

Louis Malle kultikus filmje, a Felvonó a vérpadra, számos helyen idézi a noirok atmoszférájára:

Hommage látható például Godard filmjében, Humphrey Bogart plakáttal, a Kifulladásigban, a következő jelenetben:

Truffaut rendezésében, A menyasszony feketében volt című filmben szintén fellelhetők a noir hatásai, legevidensebben a bűntetteket elszántan végrehajtó femme fatale karakter elgondolásaiban.

Promóció

X
X