Gyula központjából mintegy negyedórás sétával érhetjük el hazánk egyik legjelentősebb zenei, és egyúttal nemzeti emlékhelyét, Erkel Ferenc szülőházát.
Ez a terület, benne a ma Apor Vilmos nevét viselő tér egykor Németgyula központja volt. Gyula ugyanis két fő részből állt, s ezen a részen az 1720-as évektől betelepített németek éltek. Érdemes megjegyezni, hogy közigazgatásilag Németgyula csak 1857-ben egyesült Magyargyulával.
Erkel Ferenc szülőháza voltaképpen a németgyulai elemi iskola, amellyel egybeépítették a mindenkori kántortanító szolgálati lakását. L alakú, földszintes, klasszicista épület, 1795-ben készült. A térre néző szárny volt az iskola, a jobb oldali, a mai Dürer utcára néző három ablakos szárny pedig a lakás. Itt, a Dürer utca felőli sarokszobában született 1810. november 7-én Erkel Ferenc.
Az Erkel család 1806-ban került Pozsonyból Gyulára a zeneszerző apai nagyapja, az akkoriban körülbelül ötven éves id. Erkel József (1757-1830) révén. Gyula kegyura akkor Wenckheim Ferenc gróf volt. Családjának Pozsonyban is volt háza, onnan ismerték id. Erkelt, aki ott zenetanárként és templomi orgonistaként működött. A Wenckheimek művelt, zeneszerető emberek voltak, s gyulai kastélyuk zenei életének emelésére szerződtették idősebb Erkelt, aki hivatali címét tekintve a kastély gondnoka lett, feladata azonban elsősorban a zenetanítás és a kamaramuzsikálás volt.
Amikor a család áttelepült Gyulára, ifj. Erkel József (1787-1855), a zeneszerző édesapja húszéves nőtlen fiatalember volt. Ő lett a németgyulai tanító és mellette ellátta a magyargyulai templom karnagyi teendőit is. Így kapta meg a németgyulai iskolához tartozó szolgálati lakást. Két év múlva, 1808-ban megnősült: Ruttkay Klára Teréziát, egy gyulai gazdatiszt lányát vette feleségül. A házaspárnak tíz gyermeke született (közülük heten érték meg a felnőtt kort), másodikként Erkel Ferenc. Az elsőszülött kislány hároméves korában meghalt, így Ferenc lett szülei legidősebb gyermeke. Az ő keresztapja is, mint testvéreié, gróf Wenckheim Ferenc volt, aki így is kimutatta a család iránti megbecsülését. Egyébként korábban a fiatal gróf és ifj. Erkel József még esküvőjüket is egy napon tartották… Ifj. Erkel József és családja több mint harminc évig ebben a házban élt.
Testvéreivel itt nőtt fel a zeneszerző, szeretetteljes és muzikális légkörben.
Ebben az épületben járta ki az elemi iskola első két osztályát is. Az elsőben tanítója Czingulszky Simon lengyel emigráns – egyúttal kitűnő muzsikus – volt, a második osztályban pedig saját édesapja. Ezután a magyargyulai főelemi iskolában tanult tovább. Körülbelül tíz-tizenegy éves korában szülei először Nagyváradra, majd Pozsonyba küldték tanulni, ettől kezdve csak a vakációkat töltötte otthon. Végleg 1827 végén vagy 1828 elején hagyta el a szülői házat, amikor elfoglalta első állását Kolozsváron, mint a gróf Csáky család zenemestere. Édesapja több, mint három évtizedig látta el a németgyulai tanítói teendőket, majd 1841-től haláláig a Wenckheim-uradalom számtartójaként dolgozott. A tanítói lakást az állásváltoztatással hagyta el a család, s a kastély épületében egy szolgálati lakásba költözött. A szülőkkel ekkor már csak két gyermek lakott.
Erkel Ferenc ebben az időben Pesten a Nemzeti Színház karmestere és első operáját sikerrel bemutatott szerző volt, de nyaranta rendszeresen lejárt Gyulára. Kapcsolatait mindvégig, szülei halála után is megőrizte szülővárosával és ott élő testvéreivel.
Közülük az 1813-ban született Erkel József lépett zenei pályára, bár a többiek is muzikálisak voltak. József operaénekes, tenorista lett. 1840. augusztus 8-án az ő jutalomjátékaként került színre a Nemzeti Színházban fivére első operája, a Bátori Mária. A családi hagyomány szerint később Hamburgban énekelt, onnét 1854-ben tért haza Gyulára, s itt is hunyt el.
Erkel Ferenc szülőházát már néhány héttel a zeneszerző halála után, 1893. július 5-én megjelölték emléktáblával, melyet 1910-ben, születésének centenáriumán a homlokzaton most is látható díszesebbre cseréltek.
Mint említettem, az épület Magyarország egyik legfontosabb zenei emlékhelye, mely múzeumként is látogatható.
Benne a korábbi tantermek helyén először 1960-ban rendeztek kiállítást, majd 1970-ben nyitották meg híres szülöttük emlékmúzeumaként. 1985-ben kibővítették, berendezték az eredeti tanítói lakás helyiségeit is, köztük a sarokszobát, amelyben Erkel született. Legutóbb 2011-ben újították fel a teljes épületet s egyúttal a műemlékvédelmi szempontokat messzemenően figyelembe véve modernizálták az állandó kiállítást is. A mai elrendezésben remekül érvényre jut az épület eredeti funkciója: az egykori osztályteremben egy 19. századi tantermet alakítottak ki, a tanítói lakás helyiségeiben pedig az Erkel család korabeli otthonát bemutató hálószobából, szalonból és konyhából álló enteriőr segít korhű hangulatot kelteni.
Látható itt az Erkel család hagyatékából származó harmónium, pianínó, asztali óra, képek és Erkel zongorája. A család relikviái között ott van Erkel Ferenc ezüst karmesteri pálcája, pipája, tintatartója, papírvágó kése, a Báthori Mária bemutatására kapott bronz kancsója, jubileumi serlege, felesége kendője és esernyője. Láthatók Erkel életéről és munkásságáról szóló korabeli dokumentumok, köztük a Bánk bán librettójának kézirata, Erkel egy fizetési nyugtája, Liszt Ferenc Erkelhez címzett levele. A múzeum bemutatja Erkel operáinak színpadi sorsát és Erkel muzsikus fiainak munkásságát. A gyűjtemény féltett kincse az Erkel ötven éves karnagyi jubileumára tizennégy karátos aranyból készült emlékkoszorú: súlya 525 gramm, a díszítő lant 39 briliánst tartalmaz, leveleire Erkel-művek címeit vésték.
A múzeum a szokásos nyitvatartással működik, hétfő kivételével naponta 10-18 óráig látogatható. Napjainkban nyilván ott is korlátozások vannak vagy lesznek, érdemes a honlapról frissen tájékozódni.
Itt képgalériát találhatunk, ahol a blogger amatőr felvételei helyett vagy mellett sokkal jobb képeket is nézegethetünk. Azért sajátjaimat is megmutatom, mert szép emlékeim fűződnek hozzá: igazán nagy élmény volt abban a házban sétálgatni és szemlélni a gazdag, a közelmúltban a legkorszerűbb megoldások alkalmazásával modernizált kiállítást, ahol Erkel Ferenc a világra jött és felcseperedett…; ezen a linken pedig, melyet az előző oldalról is megnyithatunk, remek virtuális sétát tehetünk a szülőházban, kívül-belül.
Erkel a Nemzeti Színház nyári szüneteiben sok időt töltött Gyulán; a hagyomány szerint a kastélypark fái alatt a Bánk bán részletein is dolgozott.
Ennek jegyében hallgassuk meg a Tisza-parti jelenet eredeti változatának második részét a csodálatos Kolonits Klára előadásában:
Források:
Czeglédi Imre: Gyula: útikalauz. Gyula, 1996
Czeglédi Imre: Gyula: Erkel Ferenc Emlékház. Bp. Tájak, Korok, Múzeumok 238. 1987
Fabó Bertalan: Erkel Ferencz emlékkönyv. Bp. 1910
Nagy András, D. – Márai György: Az Erkel család krónikája. Gyula, 1992
Németh Amadé: Erkel Ferenc életének krónikája. Bp. Zeneműkiadó, 1984
Németh Amadé: Az Erkelek a magyar zenében: az Erkel család szerepe a magyar zenei művelődésben. Békéscsaba, 1987
Németh Csaba: A gyulai Erkel Ferenc Múzeum Erkel-gyűjteménye. Gyula, 2007
Erkel-emlékház
