Összeszokott stáb, más produkcióban is (például a Történelmi magánügyekben, vagy a Tanulmány a nőkrőlben) együtt alkotó közösség munkája ez a pazar, felhőtlen, mégsem bugyuta romantikus komédia. Az ízig-vérig sztárparádéval tarkított remekmű nem csupán a közönséget hódította meg azonnal, hanem a kritikusokat is. A nagysikerű bécsi premierről, a II. Magyar Filmszemléről, közönségdíjról és további, mára már kissé feledésbe merült érdekességekről írunk a film kapcsán. (A Butaságom története megtekinthető a filmio.hu-n.)
Idézetek korabeli interjúkból
- Ruttkai Éva karaktere, Kabók Kati kapcsán:
„Visszaemlékeztem saját életem fordulópontjára, arra a szédületre, amely úrrá lett rajtam 1945 augusztus 20-án, amikor a megbetegedett Tolnay Klári helyett beugrottam a Hattyú főszerepébe a Vígszínházban.” – Létay Vera: A színésznő és a színésznő. Beszélgetés Ruttkai Évával. Filmvilág, 1966/ 2. 13.
- Geszti Pál filmkritikus a filmről:
„Ha egyetlen szót keresnék rá, azt kellene mondanom: elegáns. Eleganciája könnyed természetességében rejlik, abban, hogy sehol nem érhető tetten abban a bizonyos erőlködésben, amely a tapsokat sóvárogja.” – Film Színház Muzsika, 1966/ 3. 8.
- Gyárfás Miklós forgatókönyvíró:
„Nagy élvezettel írtam ezt a munkámat, mert bíztam benne, hogy gunyoros mondanivalómnak társadalmi értelme van.” – Potoczky Júlia: Butaságom története. Az író. Film Színház Muzsika, 1965/ 39. 7.
- Keleti Márton rendező:
„A tizedes meg a többiek sikere után úgy láttam, hogy jó lenne folytatni a szatirikus vígjátéki műfajt. Nos, a Film Színház Muzsikában folytatásokban megjelent kisregényt, a Butaságom történetét megfelelőnek találtam. A téma nagyon alkalmas arra, hogy kedves, lírai hangvételű vígjáték születhessen belőle, de emellett lesz komoly mondanivalója az üres, fecsegő emberekről.” – Potoczky Júlia: Butaságom története. A rendező. Film Színház Muzsika, 1965/ 39. 7.
A bécsi fesztiválsiker – VI. Viennale
Hatodszor rendezték meg a vidám filmek fesztiválját 1966 tavaszán az osztrák fővárosban, ahol olyan művek kerültek bemutatásra, mint például René Clair: Gáláns ünnepek, vagy a csehszlovák filmes komédia egyik csúcsdarabja, Antonín Moskalyk rendező, Csókhossz kilencven című filmje. A Butaságom történetét a fesztivál előtt már látta néhány kritikus és rendkívül elismerő írásokkal méltatták. Valóságos izgalmat és várakozást váltott ki ez a közönségből.
„Nos, a film megfelelt a hozzá a hozzáfűzött magasra fokozott várakozásnak. Az Uránia mozi jegypénztárát hetekkel előre ostromolták a jegyekért, s az előadáson igazi premier hangulat volt. Már az első percekben éreztük, a közönség érti, miről van szó, gyakran morajlott fel a nevetés, majd több ízben nyíltszíni tapssal jutalmaztak egy-egy jelenetet. A film végén szűnni nem akaró tapssal üdvözölték a színpadon meghajló Ruttkai Évát és Keleti Mártont. Mind az osztrák lapok cikkeiben, mind pedig a külföldi kritikusok magánbeszélgetéseiben – Bruno Marek polgármester fogadásán és a magyar követség koktélpartiján – elragadtatva gratuláltak, Ruttkai tehetségét Lili Palmeréhez és Danielle Darrieux-éhoz hasonlították. Sokak szerint a Butaságom története volt a vidám filmfesztivál legsikerültebb filmje.” – Pongrácz Zsuzsa: Min nevettek Bécsben? Filmvilág, 1966/ 8. 20.
„A premier után, a Viennale igazgatósága fogadást rendezett az Intercontinentalban, több száz meghívott vendég részvételével. Ruttkai Éva, a magyar film, a Butaságom története főszereplője, ezen még nem vehetett részt – ezen a az estén még Pesten játszott, A testőrben. Annál nagyobb sikere volt, amikor végül megérkezett. A film után a mozi előtt tömeg várta, autogramkérők serege. Marek polgármester Raathausbeli fogadásán, s a magyar nagykövetségen rendezett koktélon mindenkit elbűvölt kedvességével – szerényen és egyszerűen fogadta a film után is a szokatlanul hosszantartó tapsot, s a gratulációkat.” – Geszti Pál: Vígjátékok seregszemléje Bécsben. Film Színház Muzsika, 1966/ 14. 20.
„Nos, a Butaságom történetében Ruttkai nem csak a filmen megelevenített színpadi szerepében kápráztatja el a színház nézőközönségét, de a mozilátogatók is valószínűleg hasonló sorsra jutnak. Vidámságával, kedvességével, öniróniájával betölti az egész filmet, csillogó és gyönyörű – s ebben nem kis része van Hegyi Barnabás nagyszerű fényképezésének.” – Létay Vera: Butaságom története. In: Filmvilág, 1966/ 3. 5.
II. Magyar Filmszemle: legjobb színésznőnek járó díj, közönségdíj
A Filmművész Szövetség, valamint Baranya megye és Pécs város vezetőségének szervezésével 1966 októberében megrendezésre került a második magyar filmszemle. Olyan emblematikus alkotások indultak a versenyen, mint Jancsó Miklós Szegénylegények, Kovács András Hideg napok, Hintsch György Iszony, Rózsa János Gyerekbetegségek, Révész György Minden kezdet nehéz, Máriássy Félix Fügefalevél című filmje, továbbá itt tartották meg Ranódy László Kosztolányi adaptációjának, az Aranysárkánynak ősbemutatóját is.
A rendkívül szoros versenyhelyzetben, ahol a hazai filmművészet fénykorának netovábbja részt vett, Ruttkai Éva a legjobb színésznői díjat érdemelte, ki Kabók Kati alakításáért. Noha a maraton fődíját Jancsó Miklós filmje kapta a szakmai zsűritől, a közönség szavazás általi különdíjas film a Butaságom története lett.
