Könyvajánlók során kevés alkalommal találkozunk drámákkal, színművekkel, pedig terjedelmük miatt talán éppen ezek lehetnek „legpraktikusabb” nyári olvasmányaink. Ha akad másfél-két óránk, garantált feltöltődést és kikapcsolódást nyújthatnak egy nyári napon a következő, megdöbbentő aktualitásokkal rendelkező művek, remek szerzőktől. Exkluzív sorozatunk ezúttal Bródy Sándor különleges művével foglalkozik.
„Nekem imponálnak maguk nagyszerű bankdirektorok. Olyanok, mint egy-egy rablóvezér.” – Timár Liza
A Timár Liza Bródy Sándor mára teljesen elfeledett műve, holott zavarba ejtően éles kortárs analógiákat rejt. A szerző naturalista stílusú drámáiban nagy hangsúlyt kapnak azok a történetek, amelyeknek középpontjában a női morál áll. A dadában Erzsébet az erkölcsileg mindenkin felülemelkedő minőséget, A tanítónőben Tóth Flóra az éber és haladó női öntudatot képviseli. Timár Liza a „régi” világ tarthatatlan szabályaival fogalmaz meg személyes – és egyben generációs – forradalmat. A mű afféle Napfény íze-szerű három generációs családtörténetet, három portré-szerű ábrázolás mentén.
Az újgazdag Timár-família márványtemploma csak kívülről tündököl, a kert rothad. A ragyogó homlokzat elidőtlenedett elképzeléseket, megtört életeket, fantáziátlanságot, felszínességet és tartalmatlanságot takar. Ennek nyomasztó légkörében lázad fel Timár Liza. A történet szakít a boldog békeidők romantikusra festett képeslap vízióival, és a valóságot naturalisztikus módon próbálja bemutatni. Az Apák és fiúk-típusú történet különlegessége, hogy a forradalmi generáció közvetítője nem fiú, hanem lány. Bródy természetességgel adaptálta a feminista jelenséget, így az alapkonfliktus nem is a nőtémában, hanem a nemzedékek eltérő értékrendszerében van.
„Nekem nincsenek elveim, vágyaim, terveim. Még hitem se!”
A kikeresztelkedett nagypapa, az öreg Timár egyszerű életelvekkel rendelkezik, nem fektet különösebb hangsúlyt a társadalmi élet formaságaira. Az ifjabb Timár már teljesen asszimilálódik a korabeli high endhez, ő az újgazdag társadalmi réteg képviselője, aki a maga eszével elképesztő vagyonra tett szert, valamint a társadalmi élet fontos, befolyásos tagja. Timár kizárólag pénzben méri az értéket, többször jelenti ki lányának, hogy minden vásárolható, eladható. A pusztán külsőségekre, felszínes életre fókuszáló, „kaméleon” elvtelensége reflektálhat korunk bizonyos jelenségeire. Fiatalabb, még gátlástalanabb „selfmademan” cimborája, a berlini Ronn S. Tivadar (Liza tervezett vőlegénye) megjelenésével bontakozik ki igazán Liza vitriolos karaktere és elve, amely súlyos kritikát, sőt vádat fogalmaz meg a korabeli felső tízezer korrupciója és morális süllyedése ellen.
„És mellékes üzletnek engem akar elseftelni?”
Timár Liza revolúciója családja és társadalmi rétegének eltorzult világa ellen a korban generációs jelenség. Bródy művében a főhősnő az első világháború nemzedékének tagja, amely a világégés felé vezérlő őseinek hamis rendszerét megveti, sőt megtagadja. Új világra vágyik, más, számára tisztább elvekkel. Timár Liza nem jár nőegyletekbe, nem tüntet, mikrovilágában képviseli elveit és forradalmát – amely talán nem is marad változás nélkül. A mű nem rendelkezik olyan elevenséggel és energiával, mint Bródy legismertebb és legremekebb darabja, A tanítónő, ugyanakkor fontos kérdések sora mutatkozik benne.
Vígszínházi „trance” és Varsányi Irén
A Timár Liza ősbemutatójára 1914 novemberében került sor Varsányi Irén főszereplésével a Vígszínházban. A kritikák egyöntetűen dicsérték a művet és az előadást. A később Hollywoodban letelepedett Lengyel Menyhért a Nyugatban Bródy darabját a korabeli magyar drámairodalom legkiforrottabb, legeurópaibb, legmodernebb alkotásnak titulálta. „Az utolsó öt esztendőben Európa majdnem minden színházát végigjártam – Varsányihoz fogható finom és bensőségteljes színésznőt sehol se láttam. Ezt a szerepet egy trance-ban játsza.” – Lengyel Menyhért, Nyugat, 1914/ 7.
