Az együttes próbatermében találkozom a szekund szólam vezetőjével. Hajni derűs, határozott személyiség, és hamarosan anyai örömök elé néz. Az egész napi megterhelő munka nyomát sem látni, boldog megelégedettséggel beszél a feladatairól.
Az interjú 2010-ben készült. Kalla-Tóta Hajnalkának azóta két gyermeke is van. Az interjúban említett kisfiú, Peti most első osztályos, húga, Zsófi nagycsoportos. Mindketten készítettek rajzot zenekarunk első Hangoló könyvébe, a BDZ 25 – Negyedszázada lendületben című, ünnepi kiadványunkba.
– Hegedűművész-tanári végzettséggel milyen előzmények után kerültél a zenekarba?
– Kisegíteni hívtak a Carmina Buranába, majd 2003 őszétől a próbajáték után lettem a zenekar tagja. Már négy éves koromtól énektanár akartam lenni. Zeneiskolai hegedűtanáromnak, Sótiné Éva néninek köszönhetem, hogy végül muzsikus lettem; ő szerettette meg velem a zenét. Tíz éves koromtól játszottam a Tücsökzenekarban Gyöngyösön. Szólókarrierről soha nem álmodtam, a közös muzsikálás volt mindig is vonzó számomra. Ez csapatmunka, melyhez mindenki hozzátesz valamit, s ebből születik meg a végeredmény.
Kalla-Tóta Hajnalka – hegedűművész, zenetanár, a szekund szólamvezetője
Kedvenc zeneszerzője: Beethoven rajongó – Bonnban lenyűgözte a múzeum atmoszférája.
Elve: Nevelésben a klasszikus értékeket követi, tudatosságra, rendszerességre törekszik.
Hobbija: feng shui
– A szekund-szólamvezetés mellett zeneiskolában tanítasz. Van közös vonás a két tevékenységben?
– Nagyon szeretek tanítani. Kezdetben aggódtam, hogyan fogom megoldani, mennyire leszek türelmes a gyerekekkel, de egyre jobban élvezem. Tanítványaim 8 és 20 év közötti diákok a XIII. kerületi Zeneiskolában, ahol igyekszem komoly munkát követelni tőlük. A tanítás során a saját hegedülésem is más megvilágításba kerül, számtalan ötletet merítek a javításra, a játék változtatására. A szólamvezetés is egy összetett betanítási folyamat, amit már diákként megtapasztaltam, ennek következtében 15 éves rutinnal rendelkezem. Természetesen teljesen más iskolai zenekarban szólamot vezetni, mint egy profi együttesben. Először is meg kell tudni fogalmazni a szólamtársak számára, hogy mit szeretnél hallani, el kell tudnod magyarázni, hogy mitől lesz jó és egységes a szólamhangzás. Ez is pedagógiai, pszichológiai feladat. Emberekkel foglalkozom, ismerem a problémáikat, igyekszem kezelni a konfliktusokat.
– Mi a szólamvezető dolga, hogyan tanítja be a darabot?
– Ő az összekötő a saját szólama és a zenekar egésze között. Ismernie kell a művet, a karmester igényeit, egyéniségét. A kottát hetekkel hamarabb áttanulmányozza, technikai jelzésekkel látja el, meghallgatja a művet, felkészül a szólamanyag nehéz részeinek betanítására. Konzultál a többi szólamvezetővel, a koncertmesterrel. A technikai felkészítés után a tutti próbákon a zenei kifejezés mellett begyakoroltatja a tempót is. Szerencsés helyzetben vagyok, mert nyolc évig zenéltem a Danubia Szimfonikus Zenekar prím szólamában, így mindkét oldalról ismerem a feladatot. Tudom, hogy mit vár el a tuttista és mit a szólamvezető. A jelenlegi munkám rendkívül változatos, sok energiát és alkalmazkodást igényel, melyet szakmai elhivatottsággal, a zene iránti alázattal, lelkesedéssel igyekszem ellátni.
– Energikus, elkötelezett ember vagy. Hogyan látod a benned fejlődő élet és a zene kapcsolatát, a szülő lehetőségét és felelősségét ezen a téren? Hogyan készülsz az anyaságra?
– Nem készülök nagyon tudatosan, de igyekszem minden pillanatot megragadni e csodálatos érzés megtapasztalására. A nő ebben az időben ösztönösen megpróbál befelé figyelni, ráhangolódni a babára. Bizonyított, hogy a gyermekre már a méhen belül hatással van a zene. Tapasztaltam, hogy bizonyos hangzásokra, hangszerekre másképp reagál az én kisbabám is. Egy Mozart-dallamra mindig ugyanannál az ütemnél szokott rugdosni. Nagyon jól viseli a zenét. Nem szeretnénk majd a gyerekre erőltetni a saját álmaink beteljesítését. A szülő dolga, hogy figyeljen és engedje, hogy gyermeke azzal foglalkozzon, amit szeret, és ami őt igazán boldoggá teszi.
– Milyen érzés a szekund szólamból részt venni a zenemű megszületésében
– Rendkívül izgalmas. Belülről más a darab, jobban lehet a harmóniákra figyelni. Néha a belső szólamok anyaga sokkal nehezebb a vezető szólamnál. Nekünk úgy kell játszani, hogy az segítse a többieket. Egyik tanáromtól tanultam, hogy a prím a dallammal vezeti, a cselló adja az alapját, de a szekund és a brácsa a „motorja” a produkciónak.
– Hamarosan babázni fogsz, egy időre átalakul az életed. De valamikor visszatérsz a BDZ-be, a jövőre vonatkozóan milyen terveid, álmaid vannak?
– Most egy időre a magánélet kerül a középpontba, de remélem, hogy vissza tudok jönni a zenekarba, fogok majd tanítani és a szólamvezetés is megmarad. A férjemmel, aki mindenben támogat, most a lakásunk átalakításával, előkészítésével vagyunk elfoglalva. Az utóbbi időben egyre jobban érdekel a lakberendezés, és igyekszem követni a feng shui, az ősi kínai térrendezés tanácsait is.
Számomra fontos az állandóság, de épp úgy a változatosság is. Nagyon szeretek a barátaimmal lenni, beszélgetni, társaságba járni. Bármennyire is vannak a zenekarban a kulisszák mögött nehéz helyzetek, konfliktusok, a zene az álmom. Ez az életem, ezt szeretem csinálni. Tehát visszavágyok majd ebbe a fiatalos, lendületes közösségbe, ahol jó lenni. És biztosan hiányozni fog a koncert utáni feldobottság, a színpad, a siker, a közönség is.
A blogon 25 héten át megjelenő írások nyomtatott formában a BDZ saját magazinjában, a Hangoló különböző lapszámaiban olvashatók.
Ez az írás 2010 őszén jelent meg.
Megkértük Kalla-Tóta Hajnalkát, hogy mondja el pár szóban, mi történt vele az interjú első megjelenése óta:
„Azóta született két szép gyermekem. Még csak a nagyobbik volt velünk, amikor megtalált egy fantasztikus lehetőség: Stingnek szólózhattam a budapesti Aréna koncertjén. Ez életem egyik legnagyobb élménye volt, hiszen hogy is gondolhattam volna, hogy valaha egy színpadon állhatok vele. Peti, a kisfiam ekkor még csak féléves volt, GYES-ről, szekund szólamvezetőként ugrottam be koncertmesterkedni, mert a zenekar egy része Olaszországban turnézott épp.
Aztán gyorsan jött a kislányunk Zsófi is, én pedig majdnem 4 év otthonlét után jöttem vissza dolgozni. Az első év küzdelmes volt; nehezemre esett koncentrálni esténként a koncerteken. Azóta is lebeszélek mindenkit, aki a gyerekezés után rögtön egész állásba akar visszajönni; szerintem az úgy túl sok.
Aztán persze belejöttem, visszarázódtam, és azóta is nagyon élvezem az új kihívásokat. A tavalyi Zempléni Fesztiválra kiváló kollégáimmal megalakult az A’la cARTe vonósnégyesünk. Nagyon hangulatos koncertet adtunk, majd az idei Aranybálon is felléptünk. A tavalyi évadban a kollégák megszavazták nekem az évad művésze díjat, amire egyáltalán nem számítottam, és ami rendkívül jól esett. Nagyon büszke vagyok rá!
Élvezem a kihívásokat, hogy ennyiféle zenét játszhatok. És innen szeretnék nyugdíjba menni!”
