Már majdnem a feledés homályába merült a mindennapos éneklés ügye a köztudatban, amikor idén húsvétkor bejelentette Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, hogy a kormányzati ciklus végére minden iskolában lesz pianínó – hívja fel a figyelmet nemrég megjelent cikkében az mno.hu.
Mint írják, ahol megvan a kellő igény és a felkészült ének-zene tanár, egy pianínó minőségi változást hozhat a gyerekek életében, ennek megfelelőn az ének-zenei képzés hatékonyságának növelésére tett kezdeményezéseket értékeli ugyan a szakma, de a megoldások irányába vivő ötlethalmazra az énektanárok többsége átgondolatlan koncepcióként tekint.
A cikk emlékeztet, hogy a mindennapos éneklés előkészítésére létrehozott bizottság mostanság nem sűrűn hallatja a hangját, a kész tanterv a mai napig nincs az asztalon, noha az eredeti bejelentés szerint az idei Kodály-évre szánták a bevezetését.
Mint írják: „Talán maga az elnevezés sem szerencsés, hiszen kezdettől nem arról volt szó, hogy a testnevelés mintájára heti öt énekórát tartsanak az iskolák, sokkal inkább arról, hogy az énekkarok úgynevezett védett sávba kerüljenek.”
A cikk végül leszögezi, hogy „jelenleg Magyarországon csak a két ’szélsőség’ van jelen: létezik egy-két ének-zene tagozatos elitintézmény, ahol mintegy kivételes módon megvalósulhat a mindennapos éneklés az óraszámok tekintetében is, ők adják a magyar gyermekkarok zászlóshajóit, az összes többi iskola pedig többnyire heti egy énekórával kénytelen beérni.”
Utóbbi egyik okaként az írás az ének-zene oktatás – az évtizedek távlatából módszeresnek tűnő – szétverését jelöli meg, valamint tényként kezeli, hogy egy átlagos iskola átlagos tanári karában az énektanár valahol a ki nem mondott ranglétra legalján helyezkedik el, különösen a szülők és a gyerekek szemében.
(Via mno.hu)
