Vagyim Boriszovszkij brácsaművész személyes hagyatékában bukkantak rá arra a kéziratra, ami miden kétséget kizáróan egy Sosztakovicstól származó mélyhegedű-szonáta eredeti kottája.
111 éve született Dmitrij Sosztakovics
Lengyel eredetű értelmiségi családban született 1906. szeptember 25-én Pétervárott, apja mérnök, Mengyelejev munkatársa volt. Kilencévesen anyjától kezdett zongorát tanulni, első darabjait tízévesen írta. 1919-23 közt Nyikolajev növendéke volt a petrográdi konzervatórium zongoraszakán, majd Glazunovtól és Stejnbergtől tanult zeneszerzést. Vizsgadarabját, az I. szimfóniát 1926-ban adták elő, 1927-ben Bruno Walter vezényelte Berlinben, majd Stokowski és Klemperer is műsorra tűzte. E mű, melyen Csajkovszkij, Hindemith és Prokofjev hatása is érződik, nevét világszerte ismertté tette.
Az autográfot jelenleg átszállították a Moszkvai Központi Archívum gyűjteményébe, annak valódiságát a Sosztakovics hagyatékával foglalkozó zenetörténészek és a Mihail Glinka Zeneművészeti Múzeum
szakértői is alátámasztották.
A kétoldalas kéziraton szereplő jegyzetek alapján a művet egy személyes találkozó ihlette 1931-ben. Sosztakovics feltehetően Alekszandr Mihajlovics Rivkin brácsaművésznek, a Glinka Vonósnégyes egykori alapítójának ajánlotta a kompozíciót.
Eddigi ismereteink alapján Sosztakovics egyetlen brácsaszonátát (op. 147) írt, ami élete utolsó alkotása volt 1975-ben.
(Via tvkultura.ru)
