Cégvezetők is részt vesznek abban a programban, amely vezetői készségekre és kommunikációra, az együttműködés fontosságára, a felelősségvállalásra fókuszál. Aki erre tanítja őket: egy karmester.
Roger Nierenberg teljesen átlagos karmester volt. A Princetonon diplomázott, de tanult a Juilliardon is. Több szimfonikus zenekarnak volt zeneigazgatója, Stamfordban 24, Jacksonville-ben 14 évig töltötte be ezt a pozíciót. Stamfordban gyerekeket ültetett be egy próbán a zenekarba, a muzsikusok közé, Jacksonville-ben pedig ugyanezt tette a fenntartókkal, a felügyelőbizottság tagjaival, hogy testközelből lássák, hallják, érezzék, mit csinálnak a muzsikusok.
1995 óta Nierenberg nem csupán vezényel, pontosabban ma már egyáltalán nem vezényel, pedig egykor olyan fesztiválokon lépett fel, mint a Prágai Tavasz, a Pekingi Fesztivál, és a Londoni Filharmonikusokat is dirigálta lemezfelvételen. Mindez annak a tréningnek köszönhető, amit szerte a világon sok száz vállalat megrendelt már. A Music Paradigm lényege az, hogy egy szimfonikus zenekar és a karmester együttműködésének példáján keresztül elmagyarázza, hogyan eshet szét, vagy épp ellenkezőleg, mitől működhet jól egy szervezet.
Akik ebben segítik, mindannyian profi zenészek, a New York-i karmester otthon rendszeresen a Metropolitan Opera muzsikusaival dolgozik. Egyikük szerint ez a munka számukra is inspiráló, mert úgy érzik, annak a tapasztalatai, amit ők csinálnak, azaz a közös zenélés tanulságai, a hétköznapi életben, mások számára is hasznosak.
A tréning résztvevői megtapasztalhatják, mit jelentenek a tempók: a zenészek maguktól választanak és váltanak tempót a darabhoz. Nierenberg megmutatja, mi történik a zenekarban és a darabbal, ha rossz tempóban vezényel, ha másképp int be, mint ahogyan azt megbeszélik, ha ideges, hogyan kommunikál a pálcával, a tekintetével, gesztusaival, mimikájával. Van, hogy arra kéri a zenészeket, valamelyik kollégájukra figyeljenek, és őt kövessék, ne a karmestert, van, hogy karmesterrel és karmester nélkül kell játszaniuk, és olyan is van, hogy csukott szemmel, hogy látható-hallható legyen, egyedül, csak az intuícióra hagyatkozva hogyan alkalmazkodnak egymáshoz.
A tapasztalatokat a zenekar tagjai is elmondják, de a résztvevők, akik sok millió dollárról döntő üzletemberektől orvosokig gyakorlatilag bárkik lehetnek, szintén megosztják a tapasztalataikat, és együtt elemzik a látottakat és hallottakat.
A kulcsszó ebben a programban, több irányban is, a hallgatás és a figyelem:
a zenekar a karmesterre, a zenészek egymásra, a karmester a zenekarra; az analógia a próba- és hangversenytermen kívüli életre is könnyen átvihető.
(Via PBS, The New York Times, The Music Paradigm)
