A Zeneakadémia egykori tanszékvezetőjéről a hetvenes években készült portréfilm a Mesteriskola sorozat részeként. A különleges felvételt, amit egy évtizeddel később ismét levetített a Magyar Televízió Bársony Péter brácsaművész vette gondozásába, hogy digitalizált formában, feliratozva a nagyközönség is megismerhesse.
A magyar brácsaiskola a XX.század első felétől ontotta magából a kiváló brácsásokat. Az első generáció a brácsásként is aktív Hubay Jenő vagy Zathureczky Endre növendékei voltak, köztük Pártos Ödön, Koromzay Dénes, Pikler Róbert, Janzer György. A budapesti Zeneakadémia önálló brácsa tanszakának megszületéséhez mégis 1947-ig kellett várni, mikor a legendás hírű brácsás, Lukács Pál, Waldbauer növendéke megalapította azt. Növendékei közül többen jelentős szólista karriert futottak be, többek között Bársony László, Erdélyi Csaba, Nagy Sándor, Nagy Vidor, Németh Géza, Ormai Gábor, Tóth Zoltán. Ez a ritka dokumentumfilm az ő emléke elött tiszteleg.
Lukács Pál brácsaművész, hegedű- és énektanár, tanszékvezető, rektorhelyettes 1919-ben született Budapesten. 1934-43-ig a Zeneakadémia hegedű szakán Koncz János és Waldbauer Imre, ének tanszakán Walter Margit és Molnár Imre tanítványaként végezte tanulmányait. 1946-tól a Zeneakadémia tanára, kezdetben éneket tanított, majd 1947-től a brácsa főtanszak vezetője lett. 1948-ban elnyerte a Genfi Nemzetközi Brácsaverseny II. díját. 1972-től rektorhelyettes, 1975-től ének tanszékvezető. Már 1936-tól játszott az Operaház zenekarában, aminek 1947-1976-ig szólóbrácsása lett.
Már-már boszorkányos az, amit ő alig egy arasznyi vonóhosszúságon véghez tud vinni: olyan bonyolult figurációkat, amelyekről azt hinné az ember, hogy nagy erőfeszítés nélkül nem végbevihető. S íme, leheletszerűen suhannak bele ezek is a levegőbe. Úgy hegedül, mint amikor a gyermek karikázik, azzal a kedvvel, könnyűséggel és mulatsággal. A német ezt úgy nevezi: Spielfreudigkeit – írta beszámolójában egy hangversenyéről Füst Milán.
Új magyar brácsaművek írására ösztönözte kortársait, külföldi és magyar zeneszerzők komponáltak számára. Fekvésváltó gyakorlatok mélyhegedűre, felső fokon című munkája 1960-ban jelent meg. Hat egyéni hanglemezfelvétel őrzi játékát. Munkásságát Érdemes- és Kiváló művész díjjal, 1965-ben Kossuth-díjjal jutalmazták.
(Via barsonypeter.com, Zeneakadémia)
