Az amerikai klasszikus zene egyik legsokoldalúbb és legnépszerűbb hősét, az idén száz éve született Leonard Bernsteint és az amerikai zenét állítja reflektorfénybe a Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar idei maratonja. Bernstein játszotta, vezényelte, írta és tanította a zenét, és ez mind egyet jelentett számára. Muzsikus volt a szó legnemesebb értelmében – nem véletlen, hogy útlevelében is egyszerűen csak a „zenész” titulust használta. A lehető legtöbbekkel akarta megosztani a zenét, amit szeretett – zeneszerzőként, karmesterként és pedagógusként egyaránt.
„Tőle tanultam, hogy a zene nem szakbarbárok versenyarénája
— emlékezett vissza egyik legnagyobb hatású mesterére Fischer Iván. — Sose felejtem el ezt a mondatát: »Nagyon szeretem a zenét, de az embereket még jobban szeretem.«” Hangversenyein és ismeretterjesztő előadásain keresztül Bernstein milliókkal szerettette meg a klasszikus műveket; olyan közvetlenséggel, átéléssel és humorral beszélt a zenéről, amilyenre azóta is csak a legnagyobbak képesek.
Az 1957-ben bemutatott West Side Story Bernstein és egyben a Broadway egyik legsikeresebb darabjaként írta be magát a történelembe. A modern kori Rómeó és Júlia-adaptáció örökké aktuális témákról, boldogságról, tragédiáról, feszültségekről, egymással való együttélésről, szerelemről szól. És mindemellett csodálatosan szép, megrázó erejű zene, mely a klasszikus stílus, a jazz és a musicalek világát egyesíti. A maratonon elhangzó szimfonikus táncok a West Side Story legizgalmasabb epizódjait foglalják magukba, kaleidoszkópszerű képet adva a darab legkülönfélébb hangulataiból és zenei stílusaiból. A művet tavaly júniusban a Hősök terén hallhattuk a Budapesti Fesztiválzenekar előadásában: a több mint ötszáz gyereket meg mozgató TérTáncKoncert – Bernstein művével összhangban – ugyancsak az elfogadásról, az egymás iránti nyitottságról és a közösség erejéről szólt.
Karmesterként 1943-ban robbant be a zenei köztudatba, amikor november 14-én a New York-i Filharmonikusok élén a Carnegie Hallban a betegeskedő Bruno Waltert helyettesítette. A rádióban is közvetített koncert óriási siker volt, Bernstein pedig egy pillantás alatt világszerte keresett karmesterré vált. Ő teremtette meg a
társadalmilag felelős, befogadó, nagylelkű maestro modelljét,
ellentétben a realitástól elrugaszkodott, saját gondolataiba zárkózott, professzori alkatú dirigens képével. A zenekar élén nem viselkedett sem főpapként, sem főfelügyelőként, a zenészekkel és a közönséggel együtt fedezte fel a zenét. 1958-tól 1969-ig volt a New York-i Filharmonikusok zeneigazgatója — ez idő alatt több koncertet adott a zenekarral, mint korábban bárki az együttes történetében.
Bernstein először 1945 májusában járt Budapesten, és bár a Zeneakadémia félig üres termében kellett levezényelnie a koncert első félidejét, az élő rádióközvetítés hatására észbe kapott a közönség, így a második részben már zsúfolásig megtelt a nézőtér. A híradások szerint a jelenlévők magukból kikelve ünnepelték a karmestert, akit vállukra emelve vittek vissza a szállodájába.
Nem vagyok boldog, ha nem komponálhatok
— vallotta Bernstein, aki rengeteget tett azért, hogy ne csak sztárkarmesterként, de zeneszerzőként is teljes értékűnek tekintsék. Művei ma olyan népszerűséggel rendelkeznek, amilyet kritikusai az 1970—1980-as években aligha jósoltak volna e kompozícióknak. Elkötelezett támogatója volt az amerikai komponistáknak, különösképp Aaron Coplandnek, akivel közeli barátságban állt. Felbecsülhetetlen szerepet játszott abban, hogy az amerikai klasszikus zene mára részévé vált az európai zenekarok repertoárjának. Ahogyan fivére, Burton Bernstein fogalmazott:
„Lenny történelmet írt: ő volt az első amerikai, akit komolyan vettek a koncerttermekben.”
A Bernstein és az amerikai zene címmel megrendezett maratonon a Budapesti Fesztiválzenekar mellett a magyar zenei élet legkiválóbb előadói lépnek színpadra, akik Bernstein művei mellett számos más nagy hatású amerikai szerző, többek közt Gershwin, Copland, Ives, Cage, Reich, Barber és Joplin műveit szólaltatják meg. Nem hiányozhatnak a maraton programjáról az olyan nagy klasszikusok, mint Gershwin Rhapsody in Blue című műve és F-dúr zongoraversenye, melynek szólistája a Gershwinszólólemezét nemrég megjelentető Balog József lesz.
Bernstein művei közül sok egyéb között hallhatjuk a hatalmas rajongótáborral bíró Candide-nyitányt is. A Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar korábbi maratonjaihoz hasonlóan ezúttal is számtalan izgalmas, különféle hangulatú koncert várja a közönséget. Igazi kuriózumként elhangzik Bernstein Trouble in Tahiti című, nászútján írt zenés színházi darab ja is, mely többek közt megromlott házasságról, eljátszott családi boldogságról és hamis kertvárosi idillről szól.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
