Ha télvég vagy tavaszelő, akkor hagyományosan Budapest Táncfesztivál. A magyar táncosszakma és tánckedvelő közönség egyik legfontosabb eseményéről Ertl Pétert, a fesztivált szervező Nemzeti Táncszínház vezetőjét kérdeztük.
– Mi a Budapest Táncfesztivál jelentősége a hazai táncszcénában így, hogy a vidéki táncegyüttesek rendszeresen bemutatkoznak a fővárosban a Nemzeti Táncszínház égisze alatt?
– Évek óta missziónknak tekintjük a vidéki előadások legjavát elhozni a fővárosba, és erre remek alkalom a fesztivál, ahol koncentráltan, 10 nap alatt 4 bemutatóra is sor kerül. Emellett a Táncfesztivál másik kiemelt célja, hogy megmutassuk a hazai közönségnek, szerintünk kik a legizgalmasabb külföldi társulatok.
– Hogyan, milyen vezérfonal mentén áll össze a fesztiválprogram?
– A közelmúlt és közeljövő darabjaiból szemezgettünk, végül az ország négy sarkából érkeznek hozzánk premierek. A Pécsi Balett, a Győri Balett és a Miskolci Balett mellett a Szegedi Kortárs Balett bemutatóját tekinthetik meg a nézőink. A Magyar Nemzeti Balett most először látható a fesztivál programján, a Badora Társulat Lajtha című produkciója pedig igazi kuriózum lesz. A külföldi előadásnál fontos szempont volt, hogy még nem jártak Magyarországon, szeretnénk Alonzo King zseniális táncművészeit megmutatni a fesztiválközönségnek.
– Mit kell tudni az Egyesült Államokból érkező együttesről?
Ez egy nagyon sikeres kortárs balett-társulat San Franciscóból, amely 1982 óta Alonzo King páratlan művészi vízióit megjelenítve működik. Harmincöt év, több mint száz koreográfia, táncosok nemzedékei és egy jól felismerhető, unikális, a klasszikus balettet új, expresszív elemekkel ötvöző formanyelv – így tudnám jellemezni a társulatot. Két koreográfiát láthatunk tőlük: a természet dallamaira készülő Biophonyt és a SAND-et, amely Alonzo King és az amerikai jazz nagyjai, Jason Moran és Charles Lloyd káprázatos együttműködésének eredménye.
