Február végén rendezik meg a több mint egy hetes Cziffra Fesztivált, ahol a zongora mellett számos más hangszer is előtérbe kerül. Balázs János művészeti vezetőt az idei programokról, a jövőbeni tervekről és a számára legkedvesebb koncertekről kérdeztük.
– Milyen várakozással tekintesz a Cziffra Fesztivál harmadik éve éle. Megtalálta a helyét és a közönségét a koncertsorozat?
– Ennek a fesztiválnak mindig is megvolt a helye a magyar zenei élet palettáján. Ha váratlan is volt a három évvel ezelőtti bejelentésem, az csak az időpont miatt lehetett, hiszen a kollégáim, zenészbarátaim pontosan tudták, hogy valamikor egy nagyobb szabású rendezvénysorozatot indítok majd Cziffra György emlékére. Az, hogy a harmadik fesztivál küszöbén vagyunk, számomra azt jelzi, hogy érdemes volt belevágni, nem beszélve a nem várt közönségsikerről, amiről persze tudom, hogy
elsősorban Cziffra személyének és művészetének köszönhető.
Számos olyan előadóval találkozhattunk már az eddigi évek során, aki még közvetlen ismeretséget, barátságot ápoltak a mesterrel, de olyanok is eljöttek, akire egyszerűen csak nagy hatással volt Cziffra munkássága és emberiessége.
– A sikert, úgy gondolom, hogy a fesztivál színvonala is alapvetően meghatározza.
– Az elmúlt időszakban olyan produkciókat sikerült megvalósítani, amelyek máshol nem hallhatóak, és bátran mondhatom, hogy az idén is erre készülünk. A fesztivál keretében olyan művészek alkotnak egységet a színpadon, akik csak ritkán, vagy lehet, hogy még soha nem léptek fel egymással. Olyan műfajokat kínálunk, amelyek valamilyen oknál fogva a háttérben vannak, mégis megkérdőjelezhetetlen tartalommal bírnak. Említhetném a Bárestet, ahol a ’30-as, ’40-es évek zenei világa, a háború utáni kávéházi élet elevenedik meg az igazi, hamisítatlan, magyar cigányzenével karöltve. Olyan extravagáns művészek álltak már a fesztivál színpadaira mint Lajkó Félix, vagy az idei programban Presser Gábor és Szakcsi Lakatos Béla. Az operavilág csillagai is rendre leteszik a voksukat Cziffra mellett. A tavalyi fesztiválon Rost Andrea, idén pedig Miklósa Erika fogadta el a felkérésem.
– Bár már a harmadik évnél tartunk, egy fesztivál életében ez még nem nagy idő. Mik a távlati tervek?
– Hosszú távon gondolkodunk, ami egyébként azt remélem, hogy megmutatkozik a koncerteken kívüli tevékenységünkben, hiszen nem véletlenül szervezzük meg minden évben a mesterkurzusunkat, és számos díjat is alapítottunk, amellyel a feltörekvő, tehetséges fiatalokat kívánjuk ösztönözni. 2021-ben lesz Cziffra György születésének centenáriuma. Úgy gondolom, hogy ez az év lehet egy fordulópont, de leginkább egy mérföldkő a fesztivál életében, hogy aztán tovább tudjunk lépni, és fejlődni. Ehhez természetesen nagyon sok támogatásra van szükségünk, amit alapvetően úgy szeretnénk meghálálni, hogy megkérdőjelezhetetlen értéket hozunk létre.
– Milyen irányú lehet a megújulás, hiszen a fesztivál részeként megvalósuló koncerttípusok szinte a kezdetektől egyértelműen körvonalazhatóak?
– A fesztivál felépítése meg tud maradni hosszú távon, ha olyan fellépőket tudunk megnyerni, akik önmagukban izgalmasak. Nem szeretnék előreszaladni, de biztosan mondhatom, hogy azok a fellépők, akiket a következő években tervezek meghívni, mind beleillenek a már elindult folyamatokba, vagyis önmagukban képviselnek egy rendre megújuló, ugyanakkor folyamatos értéket, ami hozzásegíti a fesztivált, hogy elérje a legfőbb célját.
– Miben ragadható meg ez a célkitűzés?
– Az emlékezés, valamint Cziffra szellemi és művészi hagyatékának megőrzése mellett azt szeretném, ha Cziffra György neve azonnal ismerősen csengene a hazai hallgatóság fülében, ha ugyanúgy az alapműveltség részét képezné, mint Bartók vagy éppen Liszt Ferenc. Tovább kell vinni azt a romantikus művészetszemléletet, amit Cziffra Liszt Ferenctől megörökölt.
Úgy vélem, hogy erre pont azok a fiatalok lesznek a legalkalmasabbak, akik a fesztivál keretein belül jutnak bemutatkozási lehetőséghez, vagy további ösztöndíjakhoz. Nagyszerű érzés, hogy a legnagyobb művészek figyelemmel kísérik a munkánkat, az ide fellépők közül Pierre-Laurent Aimard és Arkagyij Volodosz például azonnal igen mondtak a felkérésre, utóbbi pedig azt is jelezte, hogy koncertjének ráadásában biztosan meg fog emlékezni a Cziffrához köthető átiratokról.
– A fesztiválon megmutatkozó műfaji sokszínűségről már tettünk említést. Mennyire van ennek formáló ereje a közönségre nézve?
– Számos olyan koncertlátogatóról tudunk, akik a fesztivál összes programjára váltottak jegyet, vagyis nyolc napon keresztül velünk lesznek. Ez azt is jelenti, hogy az egyik nap Pierre-Laurent Aimard előadásában hallgatják majd Beethoven legmonumentálisabb szonátáját, másnap pedig Sárközy Lajos és cigányzenekarának koncertjén vesznek részt. A nyitottság Cziffra, és az emléke köré szerveződött fesztivál egyik alapvető eleme. A magyar közönség nagyon pontos, józan és magas szintű értékítéletet tud alkotni, ami kizárólag a minőségen alapul.
Legyen szó jazzről, klezmerről, cigányzenéről vagy klasszikus előadásról, ha azt valaki jól műveli, a közönség nem fogja elutasítani.
Nem beszélve arról, hogy ezek az átjárások nagyon üdítőek, amit a magam példáján mondhatok, hiszen nagyszerű érzés egyik alkalommal Vásáry Tamás vezényletével zongoraversenyt játszani, utána pedig szabadon improvizálni Lajkó Félix társaságában, vagy az idei fesztiválról szólva Presser Gáborral és Szakcsi Lakatos Bélával együtt muzsikálni.
– Melyik koncerteket emelnéd ki az idei fesztivál programjában?
– Közel áll a szívemhez a közös koncert Miklósa Erikával, akivel most lépünk fel először, de ott van például a nyitókoncert, ahol a Cziffra Fesztivál Kamarazenekara kíséri Masin Gwendolyn hegedű- és Darko Brlek klarinétművészt. Fontosnak tartom, hogy bár Cziffra zongoraművész, más hangszerek is előtérbe kerüljenek. Törekszem arra, hogy úgy állítsuk össze a programot, hogy a még ismeretlen, de tehetséges fiatalok is szerephez jussanak, így többek között Cosima Soulez-Larivière is fellép majd, aki a nemrég lezajlott Bartók Világverseny győztese. Arkagyij Volodoszt már említettem és Franciaország egyik legnagyobb zongoraművészét, Pierre-Laurent Aimard-t is, aki egyébként abban az értelemben kakukktojás, hogy repertoárja főként kortárs alkotásokból áll, a Cziffra-életmű pedig a posztromantikusoknál bezárult. Cziffra egyedül Bartók II. koncertjét játszotta, de most Amaird is többek között egy Beethoven kompozíciót hoz.
– Korábban is fontos része volt az életednek Cziffra György művészete. A fesztivál indulása óta megváltozott valamennyire a róla alkotott képed?
– Már nagyon korán, tinédzser koromban tudtam, hogy Cziffra milyen szerepet tölt be az életemben, és mi az, amit adhat nekem. Az elmúlt években, ha újat nem is fedeztem fel, de egy nagyon komoly megerősítést kaptam, hogy jó példaképet választottam. Kiderült, hogy kapcsolatunk hosszú távú, aminek azért is nagyon örülök, mert az ő életművét kevéssé ápolták. Ha korábban a környezetem szkeptikusan is fogadta rajongásomat, mára azt mondhatom, hogy nagyon sok támogatónk van, amit annak is köszönhetek, hogy egy remek csapattal dolgozom együtt. Mellettünk áll a MOM Kulturális Központ és az NKA is, a csapatban pedig tényleg olyan munkatársak vannak, akik a kitartó munka mellett örömüket lelik a fesztivál szervezésében. Nap mint nap érezzük, hogy hasznos munkát végzünk, ami generátorként és inspiráló erőként hat.
– Művészeti vezetőként mennyi időd marad a gyakorlásra és a repertoárépítésre?
– Mindamellett, hogy szerepet vállaltam a Virtuózok zsűrijében, hogy évek óta tanítok a Snétberger Zenei Központban én elsősorban zongoraművésznek tartom magam. A gyakorlás egyetlen nap sem maradhat el, szerencsére van egy elektromos hangszerem, amin estéként mindig jut időm játszani. Nagy örülök, mert ebben az évben a koncertnaptáram is sűrű, hiszen ősszel, a 30. születésnapom alkalmával egy 15 koncertből álló turnéra indulok Európába, Kanadába és a Távol-Keletre. Ez egy nagyon komoly feladat, amire készülni kell. Jelenleg Rachmaninov foglalkoztat, de természetesen Chopin és Liszt műveit sem hanyagolom el. A budapesti születésnapi koncerten pedig egy kortárs művet is bemutatok, hiszen Dubrovay László számos darab után most egy zongoraszonátát komponált nekem erre az alkalomra.
