Ábrahám Pál Apatinban született 1892. november 2-án, és 1960. május 6-án hunyt el Hamburgban. 17 operettet írt , mintegy 30 film zenéjét komponálta.
„Viharként söpört végig sodró erejű műveivel az európai operettvilágban” – írták a két világháború közötti időszak egyik legelismertebb, legsikeresebb és legkalandosabb és legtragikusabb életű operettkomponistájáról, Ábrahám Pálról.
Furcsa, rejtélyes, kalandos és tragikus életű ember, ritmus-villamossággal telített muzsikus, tétova tekintetű E. T. A. Hoffmann-regényalak – ilyen jelzőkkel illetik az Operettek könyvének írói Ábrahám Pált, aki mint oly sokan, a Zeneakadémián folytatott tanulmányokat. Igaz, a beiratkozás dátuma nincs meg, de egy nagytermi nyilvános hangverseny műsora igen, amelyen vonósnégyesét egy olyan kvartett játszotta, amelynek primáriusa Ormándy Jenő volt.
Erre az időszakra így emlékezett vissza:
Miniszteri engedéllyel felvettek a Zeneakadémia zeneszerzési osztályára. Ide jártam két évig. Reiner Frigyes, most már híres amerikai karnagy volt a tanárom, aki nagy jövőt jósolt nekem. De hiábavaló volt minden jóslás, az apám egyszer kiadta a jelszót, hogy elég volt a bolondságból, tessék valami rendes munkához hozzáfogni. Így kerültem a kereskedelmibe. Titokban zsebpénzemből folytattam zeneakadémiai tanulmányaimat s így legboldogabb voltam akkor, amikor a kereskedelmi elvégzése után a Waldbauer-Kerepely vonósnégyes elfogadta első, de nem utolsó kvartettemet.
Ezt követően a Kereskedelmi Akadémián szerzett ismereteiből élt – a korban szintén nem szokatlan módon – tőzsdeügynökként és banki tisztviselőként dolgozott, emellett jazz-zenekarokra hangszerelt népszerű slágereket.
1930-31-ben Berlinbe költözött egy újságíróból lett forgatókönyvíró, Zsoldos Andor hívására. Németország egyik legnépszerűbb művésze lett, a Viktória, a Bál a Savoyban, a Hawaii rózsája nagy sikerrel futott.
A Hawaii rózsája lipcsei bemutatójáról a Színházi Élet is tudósított:
„Új világsiker indult el Lipcséből, de ez a világsiker elsősorban a magyar művészet nagy diadala. Amikor lipcsei sikerről beszélünk, elsősorban Ábrahám Pálra gondolunk. Ábrahám Pál, most már nyugodtan megállapíthatjuk, beérkezett a világ legünnepeltebb zeneszerzői közé. Már a Viktóriával is világsikert aratott, de ez a hangos országhatárokat áttörő siker, még egy fiatal, új utakat kereső tehetség bemutatkozása volt. Siker, amelyet mindenki kívánt, amelyet senki nem irigyelt. A második világsiker megszerzése kétségtelenül sokkal nehezebb feladat. Ehhez a sikerhez már különbözőbb akadályok, lelki ellenvetések leküzdése is szükséges. A második siker előtt már jelentkezik a szkepticizmus, már odatűzik mellé a nagy kérdőjelet, amelyet röviden talán így fogalmazhatunk meg: Lássuk azt a medvét!
A premier estéjén, amikor felzengett a Hawaii nyitánya, egy perc alatt megváltozott minden. Ki törődött most azzal, hogy odakint forró nyári este kellemetlenkedik, ki törődött a kedélyeket őrlő gazdasági depresszióval? A Hawaii nyitánya zengett és utána olyan viharos tapsorkán következett, amelyre a legöregebb színházi emberek sem emlékezhetnek. Talán elegendő, ha idézzük az egyik legnevesebb berlini kritikus extatikus felkiáltását: – Erre Strauss Richard is büszke lehetne! (…)
Mikor a magyarok diadaláról beszélünk, külön meg kell említeni Prégert, a külföldre szakadt zseniális magyar színiigazgatót, aki nemcsak előadatta, hanem rendezte is a Hawaii-t. A lipcsei Städtischer Theater magyar bemutatójának főszereplői: Rita Georg, Fritz Steiner, Harold Paulsen, Lily Welly és legfőbb sztárként Bársony Rózsi. A jelmezeket a magyar Váradi Tihamér tervezte.”
Hitler hatalomátvétele megrázta őt. Bécsbe költözött, ingázott Budapestre. Filmzenéket írt, további operetteket komponált, de a siker ellenére a 30-as évek végén állandó pénzzavarral küzdött.
Párizsba ment, Havannába, New Yorkba, állítólag nevenincs, lepusztult lokálokban zongorázta saját dalait. Depresszió, pánikbetegség gyötörte, New Yorkban idegösszeomlást kapott, a kórházban gyógyíthatatlannak nyilvánították. 1956-ban Hamburgba szállították, egy ideig elmegyógyintézetben, majd otthon ápolták.
(Via Színészkönyvtár, Gál György Sándor-Somogyi Vilmos: Operettek könyve)
