Dietrich Buxtehudének, a barokk kor egyik legfontosabb zeneszerzőjének élete tele van rejtéllyel – legalábbis az első éveket illetően. Dán volt vagy német, nem tudjuk. A születésnapját sem ismerjük pontosan, valamikor 1637-ben jött világra Oldesloe vagy Helsingborg városában.
Az viszont ismeretes, hogy az apja is orgonista volt, és fia születése után nem sokkal a svédországi, akkor szintén dán fennhatóság alá tartozó Helsingborgba költözött családjával, majd Koppenhága közelében telepedett le. És az orgonista apa volt fia első mestere mind az orgonajáték, mind a zeneszerzés terén.
30 éves korában kapta meg a korabeli német nyelvterület egyik legjövedelmezőbb orgonista állását Lübeckben. A Mária-templom orgonistája és karnagya lett, a pozíciót mintegy 40 évig töltötte be. Feleségül vette elődje, Franz Tunder lányát, és szinte sohasem mozdult ki a városból. Őt viszont sokan látogatták.
Tunder rendezett először Lübeckben úgynevezett Abendmusiknak nevezett hangversenyt, amelyet a templomban tartottak, de már nem tartozott a liturgiához. Gazdag városi üzletemberek és polgárok tartották fenn ezt a rendezvényt, a friss hagyományt Buxtehude is tovább ápolta: minden évben öt vasárnapon (utolsó két Szentháromság-vasárnap, advent 2-4. vasárnapja) tartott Abendmusikot a délutáni istentisztelet után.
Ugyanakkor meg is újította: kantátákat, kórusokat is előadatott, amelyeket ő maga írt ezekre az alkalmakra, az önkéntes adományok fejében szövegkönyveket kaptak a résztvevők. Kompozícióinak nagy része kéziratban maradt fenn, az Abendmusik darabjaiból azonban kevés került elő. Ez az esemény Európa-hírű volt, Bach is részben azért gyalogolt el Lübeckbe, de meglátogatta Händel és Mattheson is.
1707. május 9-én hunyt el Dietrich Buxtehude, egy héttel később temették apja mellé a Mária-templomba. Gyászjelentésén az állt: „Dániát tartotta szülőföldjének, ahonnan a mi országunkba jött; körülbelül 70 évet élt.” Az utód orgonista, Schieferdecker pedig elvette Buxtehude hajadon lányát, így az íratlan hagyomány folytatódott.
