„Ösztönös tehetséggel, négy-öt évesen kezdtem magamtól zongorázni, egyszerűen éreztem a hangszer megfelelő kezelését. Már kilencéves koromban társaimat figyelve megkérdeztem őket, miért ‘kaparásszák’ a levegőből a billentyűk tetejét, amikor olyan jó játék, hogy sokféleképpen lehet leütni…” – emlékezett vissza a kezdetekre Prunyi Ilona zongoraművész egy interjúban, amely néhány éve, fél évszázados előadó-művészi jubieluma kapcsán készült.
Prunyi Ilona Debrecenben született 1941. május 1-jén, 1958 és 63 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongora szakára járt, tanárai Gát József és Mihály András voltak. Még főiskolai növendékként részt vett az 1961-es Nemzetközi Liszt-Bartók Zongoraversenyen, ahol dicsérő oklevelet kapott. 1964-ben szerezte meg zongoraművészi diplomáját, és tanárként megkezdte működését a Zeneművészeti Főiskolán, ahol azóta is tanít.
„A művészi pályám nehezen indult, de közben – mint zeneakadémiai hallgatót – kinéztek maguknak a tanárok, így zongorakísérő lettem. Persze, ebben is volt tudatos irányítás, hiszen akadt, akit a pódium, mást pedig a katedra felé tereltek, akkoriban azonban nem is nagyon gondolkodtam ezen. Az első évben oboásokat kísértem, majd kürtösöket.
Sokszor a tanár otthagyott a fúvós növendékkel, és azt mondta: majd az Ilike megmutatja, hogyan kell kürtölni…
S tényleg tudtam segíteni, hiszen attól, hogy nem voltam rezes, bennem volt a zene, hallottam, ha valaki nagyon szorított, sok levegőt használt el. Így a fúvósok hamar megszerettek. Aztán az énekesek következtek, tizenkét éven keresztül. A Zeneakadémiával párhuzamosan pedig – mai nevén a Tóth Aladár Zeneiskolában – 24 órában tanítottam. S az intézményben hat év alatt megtapasztaltam, hogy a zongorajátékot tekintve mindenki képezhető, azokkal az alapokkal, amelyekkel magam is foglalkoztam ezekben az években. Tulajdonképpen a született, ösztönösen jó zongorázásomat mintegy átmostam, tudatosítottam. Sok olyan kulcsra, kódra, tényezőre jöttem rá, ami a zongorajáték alapjának a tanításához is elengedhetetlenül fontos képzést kínál” – beszélt a pálya indulásáról a már említett interjúban.
Az orgona tanszakon több évtizede működő zongoratanárként jelentős érdemeket szerzett a magyar orgonaművészet színvonalának emelésében: „Zongora-kötelező tárgy tanítására kértek, aminek örültem, de jó ideig furcsa érzés volt bennem amiatt, hogy koncertezési szintem és minőségem mellett a tapasztalataimat nem a zongoristáknak adhatom át… Évtizedek óta viszont egyáltalán nem érzem magam ‘elásva’, mert egyre inkább fontossá vált az ösztönös és kidolgozott minőségem tanítása, ami egyre hatékonyabbnak bizonyult az évek során.
Kifejezetten örülök, hogy segíthetek bárkinek, aki hat-nyolc éves zongorázás után – bár más tanszakos – elakadt, elromlott.
Még mindig nagyon nagyok a problémák. A muzsikálás nevében indulatos, durva, egyforma ujjakkal való, kifejezéstelen ‘darálás’ vagy piano és dolce címén hangtalan ‘billentyűfényezés’ folyik. Így egy darab egyetlen pillanatra sincs megoldva, sem harmóniai, sem szólamvezetési, sem hangzásminőségi differenciáltság szempontjából. A ‘műveletlen’ zongorázás ismérve még a nem hallható, tompa színű piano hangok, amelyek nem zenei hangok, valamint a forte natúr, durva erőssége, ami szintén nem zenei hang… Én ezzel ellentétes hangzásvilággal foglalkozom, s ehhez a képzéshez két-három év szükséges. Természetesen a legfontosabbnak a fül képzését és kontrollját tartom, úgy a tanításban, mint a gyakorlásban.”
1974 óta Budapesten és magyar vidéki városokban rendszeresen szerepel szólóesteken és zenekari esteken. Anglia, Németország, Ausztria, Franciaország, Csehszlovákia, Románia koncerttermein kívül fellépett Kanadában és Kínában is. Repertoárja igen széles, közel 700 művet tartalmaz, a bécsi klasszikusok és a romantikus művek mellett a századelő francia és orosz zenéje is szerepel műsoraiban. Kamarazenészként is gyakran szerepel, olyan partnerekkel játszott-játszik, mint Kocsis Zoltán, Jandó Jenő, Perényi Miklós, Gulyás Dénes, Polgár László, Onczay Csaba, Csavlek Etelka, Tátrai Vonósnégyes, Új Budapest Vonósnégyes, Kiss András, Perényi Eszter, Anatolij Fokanov, Kertesi Ingrid, Fenyő László, Liener György, Kelemen Barnabás, Banda Ádám, Fassang László.
Eddig 75 lemeze jelent meg a nagyvilágban, rajtuk Volkmann, Benett, Bartók, Godowsky, Korngold, Dohnányi, Csajkovszkij, Kodály Emma, Heller István műveivel, többségében a Marco Polo, a Naxos és a Hungaroton kiadóknál, jelentős részük világpremier.
Nagy szerepe van az ismeretlen vagy ritkán játszott magyar zenei értékek felfedezésében. Repertoárján kitüntetett helyen szerepelnek a 19. századi ismeretlen vagy ritkán játszott magyar zeneszerzők, köztük Ábrányi, Bertha, Beliczay, Mosonyi, Goldmark, Volkmann, Sipos, Gaál, Heller, Kodály Emma kompozíciói, de kortárs zeneszerzők Sári József, Láng István, Bozay Attila, Hollós Máté műveire is kiemelt figyelmet fordít.
Petrovics Emil zongoraversenyt írt számára, melyet 1999 novemberében mutatott be a MATÁV Szimfonikus Zenekarral, Hamar Zsolt vezényletével. A Dohnányi-életmű avatott ismerőjeként és elhivatott népszerűsítőjeként rendszeres koncertjeinek és világszerte kedvezően fogadott felvételeinek köszönhetően nagy szerepet játszott a Dohnányi-életmű elmúlt években megindult újrafelfedezésében és elismerésében.
Prunyi Ilona rendkívüli erővel és elkötelezettséggel bír. „Három kéztörésemet háromszor operálták. Másfél évig komoly vason és szögeken mozdítottam minden hangért az izmaimat. Az orvosok nem értik, hogy lehetett belül sérült izmokkal zongorázni, számomra azonban bebizonyosodott, hogy egy ideális, kiművelt eszközű hangszerkezelés a biológiát is képes felülírni, és visszahozza a fül által bekódolt izmok működését. Aki natúr izomerővel, fül nélkül, motorikusan gyakorol, sajnos törés nélkül is válságba kerülhet előbb-utóbb… (…) évek óta kézfájdalmakkal, ujjak görcsével zongoraművész kollégák jönnek hozzám, s tudok nekik segíteni, hiszen ugyanazt tanítom nekik, amivel magam is foglalkozom. Nagy örömet okoz, hogy válságukat megoldom, s két-három év után látásmódjuk megváltozik, megújult eszközökkel tudnak sikereket elérni a pódiumon is. Sok zeneakadémiai tanítványom orgonista, karvezető, zeneszerző szakos, de zongorázásból él és korrepetitorként működik – külföldön és itthon egyaránt.
Az az igazság, hogy magam sem gondoltam, hogy ennyire tanárrá is válhatok. Ezzel megleptem magamat is. De így, a tanítással és a művészi pályámmal együtt kerek a világ, ezzel teljes az életem.”
Számtalan díjjal és kitüntetéssel ismerték el munkásságát. Miniszteri Dicsérőoklevél, a Magyar Előadóművészek Nívódíja, a Közoktatási Miniszter „Művelődés szolgálatáért” díja, Artisjus-díjak, Liszt-díj, „Ferencvárosért” érdemérem, Bartók-Pásztory-díj, Magyarország Érdemes Művésze díj jelzik a pálya nagyszerűségét.
(az életrajz forrása: BMC, Zeneakadémia; az interjú a Parlando folyóiratban jelent meg)
