Egy életre szóló élmény volt annak a száz kiválasztottnak, akik Simon Rattle vezetésével próbálták és játszották el Brahms I. szimfóniáját a Berlini Filharmónia pódiumán. A 9 és 99 év közötti zenészeket videofelvétel alapján választották ki.
30 országból 1900-an jelentkeztek a felhívásra. Az egyik hegedűs beszámolója szerint úgy érezték magukat a kiválasztottak az első napon a Berlini Filharmonikusok otthonának előcsarnokában, mint azok a gyerekek, akik megnyerték Willy Wonka aranytallérjait.
Két napig a zenekarban 1994 óta játszó hegedűművész, Stanley Dodds vezette a próbákat, aki a projekt egyik kitalálója, és a Berlini Szimfonikusok első karmestere. Vele a résztvevők megismerték a darabot, Rattle elgondolásait, tempóit. A harmadik napon pedig megérkezett maga Simon Rattle. Az első, hat óra hosszú próbán nem csupán zenéltek, hanem megvilágította a történeti és zenei kontextust, elmesélte a darab hátterét. Azt, ahogyan a bevezetést Wagner Trisztán és Izoldája inspirálta, vagy a Clara Schumannhoz fűződő gyengéd érzelmek megjelennek a szimfóniában.
Rattle dicsérte a zenekar tagjait – „Milyen nagyszerű olyan zenekarral játszani, amelyik nem tízezerszer játszotta már el ezt a darabot!” -, a kritikai észrevételeit finoman csomagolta – „Életemben először találkozom olyan nagybőgőszólammal, amelyik gyorsabban játszik, mint a többiek!” -, frusztrálta, ha nem figyeltek rá, túl hangosan játszottak, elfelejtették az instrukciót, nem követték a tempót, de figyelme, odaadása a próba egyetlen pillanatára sem csökkent.
A kiválasztottak, akik a különleges koncerten játszottak, a BE Phil nevű program keretében léphettek pódiumra, 10 és 75 év közöttiek voltak, és különböző háttérrel érkeztek. Egyesek komoly zenei képzettséggel bírtak, főiskolai vagy konzervatóriumi tanulmányokat folytattak, mások egész más szakon tanultak, de volt köztük szoftverfejlesztő, postás, irodavezető, orvos, pilóta, kutató. A koncert a Filharmónia nyílt napján zajlott más hangversenyekkel, mesterkurzusokkal, kürtflashmobbal, világzenével, premierekkel.
