Egy kanadai napilapban megjelent cikk írója szerint ideje lenne levenni Beethoven IX. szimfóniáját, de különösen az Örömódát a repertoárról. Indoklása szerint túlzottan átitatta a darabot a politika.
A szerző szerint a nyugati zenére úgy gondolunk, mint valami eredendően apolitikusra, ez a szimfónia viszont már megírásakor nem volt mentes a politikai szándéktól. A németség, a németlét zenei megfogalmazásává vált abban az időben, amikor Európát meghódította a nacionalizmus, a IX. szimfóniából pedig Beethoven romantikus emlékműve lett. A korszellemet elkapta a zeneszerző, ott és akkor társadalmi, politikai és esztétikai értelemben is tökéletesen betöltötte hivatását a mű. Ma viszont az öröm nem mindenki számára érhető el – csak antidepresszánsokkal, teszi hozzá cinikusan az újságíró -, a „testvér lészen minden ember” hátulütője pedig a zsarnokság.
John Terauds további érveket is felsorol a mű politikusságára: az Örömódát kellett játszani a haláltáborok zenekarainak, mielőtt a gázkamrákba küldték az áldozatokat, a Berlini Fal leomlása után Leonard Bernstein többször is ezt a darabot vette elő, Emmanuel Macron ezt választotta választási győzelmi beszédéhez aláfestő zeneként.
https://youtu.be/IInG5nY_wrU
„Egyáltalán nem élünk békésebb időket, mint egykor Beethoven. A mai konfliktusok a 19. század tradícióit és gondolkodásmódját a (remélhetőleg) szabadabb, spontánabb, a megosztásra és a befogadásra épülő 21. századi elvek ellen uszítják.
A 19. századi ‘egységben az erő’ ideája lebeg a szemünk előtt – ahogyan azt az Örömóda szavakkal kifejezi -, ami könnyedén olvasható a 21. századi sokféleség ellenében. A szemléletváltozás sokakat félelemmel tölt el és dühít, másokat reménytelivé és optimistává tesz.
Amíg nem érzékeljük ezt a változást, vagy nem zuhanunk vissza valami olyasmibe, mint a 20. század közepének népirtó káosza, úgy gondolom, a szünet gombot kellene megnyomnunk Beethoven Kilencedikjénél” – írja véleménycikkében.
(Via Toronto Star)
