Izgalmas és nem kevésbé munkás a nyár a Madách Színházban: az előadások mellett gőzerővel folynak az évadnyitó bemutató, a Rocksuli próbái. A produkció rendezőjével, a színház igazgatójával, Szirtes Tamással beszélgettünk a darabról és a musical zeneszerzőjének, Andrew Lloyd Webbernek a jelentőségéről.
– Milyen helyet foglal el a zenés színházi műfaj történetben Andrew Lloyd Webber?
– Andrew Lloyd Webber bármelyik új műve rendkívüli jelentőségű a zenés színházi színház számára. Az utóbbi időben viszonylag ritkán születnek új Lloyd Webber-darabok, de mindegyik tartalmaz különleges színházi érdekességeket, nagyszerű lehetőségeket a színre vivők számára és hatalmas élményt a közönségnek.
– Mit jelentett és jelent a Webber-művek megjelenése a Madách Színházban a magyarországi musicaljátszás tekintetében?
– A magyarországi musicaljátszást legjobban meghatározó külföldi szerző minden kétséget kizáróan Andrew Lloyd Webber. Az egykori Rockszínház Jézus Krisztus Szupersztárja volt talán az első igazán jelentős musical bemutató. A Madách Színház különleges sorozata azonban 1983-ban kezdődött a Macskákkal. Ez a máig legsikeresebb magyar zenés előadás, amelyik minden országos rekordot messze túlszárnyalt. A magyar zenés színjátszás történetében példa nélkül áll a 2005-ben bemutatott Volt egyszer egy csapat története is.
Ezt a darabját Andrew Lloyd Webber a Madách Színház számára dolgozta át, és személyesen részt vett a próbafolyamatban.
A világon először a Madách Színház kapta meg 2003-ban Az Operaház Fantomjának non-replica színreviteli jogát, azaz Budapesten mi játszhattuk először önálló rendezésben, díszletben, jelmezben és koreográfiával. Ez a nagyszerű sorozat folytatódik most. Ugyancsak a világon először a Madách Színház mutatja be non-replica változatban 2018 szeptemberében a Rocksulit.
– Mi fogta meg a Rocksuliban?
– A Rocksuliban, mint minden zseniális musicalben, egyszerre van jelen a csillogó show-világ, különleges színészi, és ezúttal gyerekszínészi teljesítményekkel. De nem kevésbé fontos a történet mélyebb rétege sem.
– Ki a célközönség: a rockrajongó felnőttek – hiszen a darab „egyszerre himnusz a rockzenéhez és különös szerelmi történet” –, vagy azokat a kamaszokat is várják, akik a Rocksuli 8–13 éves növendékeivel egykorúak?
– Családi darabról van szó, tehát egyaránt számítunk szülőkre és gyerekekre. És nemcsak a rockzene iránti rajongás okán, hanem mert a darab róluk szól. Modellt kínál arra, hogy diszfunkcionális családok hogyan találhatnak egymásra ismét: szülő a gyerekre, gyerek a szüleire.
– Kinek mit adhat útravalóul az előadás?
– A darab sok üzenetet hordoz. Talán az egyik legfontosabb, hogy mindannyiunkban van valami különleges, senkivel össze nem hasonlítható, egyéni tehetség. A darab szereplői a történet során nagy utazáson vesznek részt, rátalálnak önmagukra.
