Vásáry Tamás Kossuth-díjas zongoraművész, karmester 1933. augusztus 11-én született Debrecenben.
Vásáry Tamás csodagyerekként kezdte pályafutását, mint zongorista nyolc évesen adta első hangversenyeit. A Zeneakadémián Hernádi Lajos tanítványa volt. 1947-ben a Liszt Ferenc Társaság I. díjával, az 1949/50-es tanévben Liszt Ferenc jubileumi díjjal ismerték el zongorajátékát.
Művészi fejlődésére nagy hatással volt Fischer Annie játéka, Kodály Zoltán tanári útmutatása és szinte apai gondoskodása.
„Vonzott elméjének, egyéniségének fénye, elkápráztatott, és nem volt már elég számomra a hivatalos népzene-órák nyújtotta lehetőség”
– írja Kodályról szóló emlékezéseiben Vásáry Tamás. Valószínűleg egész életére kiható élmény maradt az a pillanat, amikor Kodály kezet fogva szervuszt köszönt neki, miután a Mester otthonában eljátszotta a Marosszéki táncokat.
Kodály elismerését mi sem példázza jobban, mint hogy a fiatal zongoraművészt Steinway-zongorával ajándékozta meg diplomakoncertje előtt, és maga mellé vette szolfézstanárnak akadémiai tanulóévei után. Kodály nagyrabecsülését fejezte ki azzal is, hogy a zenetudományi tanszak szolfézstanulóiból osztályának felét fiatal kollégájára bízta. Később azonban a sűrűsödő hangversenyek, külföldi fellépések és versenyek oly mértékben lekötötték a zongoraművész idejét, hogy a tanítást abba kellett hagynia.
1956-tól kezdve művészi karrierje a külföld, a nemzetközi elismerés felé vezetett. Sikersorozatának első állomása 1960-ban a londoni Royal Festival Hall volt, hangversenyeivel párhuzamosan Liszt-felvételeket készített a Deutsche Grammophonnál.
„15 évig jártam a világot, évente több mint száz hangversenyt adtam a legnagyobb zenekarokkal, karmesterekkel, szinte az összes nemzetközi fesztiválon”
– emlékezik vissza Vásáry Tamás. 1971-től kezdve karmesterként is dobogóra lép, vagy a zongora mellől dirigál. Először a Bournemouth Sinfonietta fő karmestere, majd 1979-tól 1982-ig a Northern Sinfonia zeneigazgatója. Közben vendégkarmesterként is fellép többek között a Londoni Filharmonikusokkal, a Londoni Szimfonikusokkal, a New York-i Filharmonikusokkal. 1972-től kezdve rendszeresen hazajár, 1993-tól nagyrészt Magyarországon él, miközben svájci állampolgár és londoni lakos.
1993-tól 2004 a Magyar Rádió Zenekarának fő-zeneigazgatója majd 2004-től örökös tiszteletbeli fő-zeneigazgatója. A zenekarral sikeres vendégszerepléseket adott Németországban, Olaszországban, Spanyolországban, Svájcban, Belgiumban és Hollandiában. A dél-amerikai vendégszereplés alkalmával Rosztropovics játszotta Dvořák és Sosztakovics versenyműveinek szólóját.
Menuhin halála után Vásáry Tamás vette át turnéja vezetését a Varsói Szimfonikus Zenekarral. Sikereinek, népszerűségének egyik titka oldott, emberközeli kapcsolata a zenekari muzsikusokkal.
„A zenekarral kialakult zenei-lelki harmóniát értékeli így a közönség – nyilatkozza –, rendkívül fontosnak tartom e tekintetben sorozatainkat, bérleteinket, programjaink ívét.”
A Zeneakadémián tartott mesterkurzusai, ismeretterjesztő sorozatai átütő sikerrel működnek, hanglemezfelvételei között pedig a ritkán előadott magyar műveket is megtaláljuk, úgy mint Petrovics Emil, Ligeti György, Durkó Zsolt kompozícióit.
Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el: többek között Kossuth-díjjal, a Magyar Köztársaság Tisztikeresztjével, Köztársasági Elnöki Aranyéremmel. Vásáry Tamás a fiatal tehetségek elkötelezett támogatója, több alapítvány létrehozója, Budapest díszpolgára, a Szent István-rend birtokosa.
Mint vallja: „… a születés meg a földi lét csak egy kis része életünknek. Ezért nem félek a haláltól, mert az egy másik kaput nyit ki, amely nagyon érdekel, s meggyőződésem, hogy jobb világba kerülünk. Elvem, hogy minden úgy jó, ahogy van.”
(Via Zeneakadémia, Papageno)
