A Müpa Tenor3, avagy Tenor a köbön című koncertjén három fiatal, ám népszerű énekes, René Barbera, Makszim Mironov és Fabio Sartori lép színpadra a legnagyobb olasz szerzők áriáival. Az előadás tapasztalt és sokoldalú karmestere Andrij Jurkevics, akinek biztonságot adó vezényletében egyesülhetnek az énekhangok, és előtörhet az előadók személyisége a művek fényében. A karmesterrel a legendás három tenort megidéző koncert jelentőségéről és egyéni pályájáról beszélgettünk.
– 2017-ig a Lengyel Nemzeti Opera zeneigazgatójaként tevékenykedett. Hogyan formálódott karmesteri pályája?
– 2014-től három éven át töltöttem be a zeneigazgatói pozíciót a Lengyel Operánál, ami csodálatos élmény volt számomra, hiszen ez a társulat nem fél a kísérletezéstől és az újdonságoktól, miközben egy hagyományos, klasszikus repertoárral is rendelkezik. A munkáim közül bizonyára mindig emlékezni fogok Rossini Tell Vilmosára és Moniuszko A kísértetkastély című művére.
Nagyon fiatalon, 22 évesen kezdtem el vezényelni. Eredetileg hangszeresként indultam, klasszikus harmonikát tanultam, a feleségem pedig a Lvivi Művészeti Egyetemen járt ének szakra. Mivel akkoriban az anyagi körülményeim nem voltak túl kedvezőek, nem engedhettem meg magamnak, hogy jó minőségű és drága hangszert vásároljak. A karmesteri pálca sokkal olcsóbbnak bizonyult, ezért akkor úgy döntöttem, hogy a vezényléssel fogom folytatni a zenei pályámat. Sikeresen be is kerültem a Liszenko Zeneakadémiára, ahol karvezetést tanulhattam. Mivel számomra nem volt ismeretlen az énekesek világa, sem maga az éneklés, súgóként kezdtem el dolgozni a Lvivi Nemzeti Színháznál.
Ekkor tudatosult bennem, hogy mi az életcélom: karmesterré válni operajátszásra épülő színházaknál.
Néhány évvel később úgy döntöttem, hogy Olaszországba megyek, hogy mindent megtanuljak az olasz operáról. Ekkor lehetőségem nyílt zenei asszisztensként dolgozni olyan nagynevű karmesterek mellett, mint Bruno Campanella és Maurizio Benini.
– Mi volt eddigi pályája során a legnagyobb kihívás, amellyel szembe kellett néznie?
– A legnagyobb próbatétel a mindennapi életemet és a szakmámat egyaránt érinti: kihívást jelent, hogy a zene szeretetét fenntartsam magamban, és hogy ezután is tudjak hinni a sorsomban.
Amikor a tanulmányaim elmélyítése miatt Olaszországba költöztem, egy fillérem sem volt a túléléshez, ezért egy gyárban kellett munkát vállalnom. De szerencsésnek érzem magam, mert ez az állapot csak egy évig tartott.
– A jövőben milyen feladatok állnak ön előtt és milyen előadásokban láthatjuk vezényelni?
– A közelmúltban dolgozhattam a Müncheni Rádiózenekarral az ARD Zenei Verseny gálakoncertjén, a következő debütálásom pedig az új Tokiói Nemzeti Színházban lesz, ahol többek között Csajkovszkij Jolántáját fogom vezényelni.
Általánosságban elmondhatom, komoly feladatomnak tartom, hogy jó férj és nagylelkű apa legyek, hogy zenészként és emberként egyre magasabb szintre jussak, és hogy a tőlem telhető legtöbbet hozzam ki a munkámból. Nagyon szívesen segítek a fiatal zenészeknek is, mivel különösen megnyugtat, ha végigkövethetem a fejlődésüket.
– A Tenor3 című koncert, melyet vezényelni fog a Müpában az első budapesti felkérése vagy már ismerős önnek a magyarországi zenei közeg?
– Budapest egy olyan város, ami rendkívül tetszik nekem, ráadásul Ukrajna, a hazám és Magyarország szomszádos országok. Ha jól emlékszem, 2001-ben láttam itt egy Salome előadást, amelyben a zenekari hangzás és a játék spiritusza szinte megigézett. Négy éve vezényeltem is Budapesten: az Erkel Színházban Donizetti remekművét, a Lammermoori Lucia című operát dirigálhattam, melyben Edita Gruberová énekelte a címszerepet. Boldog vagyok, hogy visszatérhetek ebbe a gyönyörű városba és a Magyar Állami Operaház Zenekarának közreműködésével adhatjuk elő ezt a különleges műsort.
– Habár az október 1-jén látható koncert három tenorjának, René Barberanak, Makszim Mironovnak és Fabio Sartorinak a közös karrierje még nem ért el olyan szédítő csúcsokat, amelyeken Luciano Pavarotti, Plácido Domingo és José Carreras járt, amikor közös koncertjeik sorozata megkezdődött, az elmúlt években mindhárman jelentős nemzetközi sikereket arattak. Miért lesz hangsúlyos épp a zene nemzetközi világnapján e három kiemelkedő énekessel elhangzó koncert?
– Az emberi hangot az Isten által teremtett legtökéletesebb hangszernek tartom, amely nyelvi kódok nélkül is a legrövidebb úton jut el a szívünkhöz.
Egy jó énekes hangja közvetlenül hat a lelkünkre.
A koncertünkön a legáthatóbb vokális erő lesz jelen: René Barbera, Makszim Mironov és Fabio Sartori korunk legjelentősebb tenorjai közé tartoznak. Előadásuk nagyon fontos momentuma lesz a zene világnapjának.
Hármuk együttműködése a nemzetköziség lelkesítő eszméjét is megidézi: René Barbera amerikai, Makszim Mironov orosz, Fabio Sartori pedig Itália szülötte. Műsoruk azonban az operaműfaj legsajátabb nyelvén szól hozzánk: a felülmúlhatatlan és megunhatatlan olasz repertoárból merít, megszólaltatva két nagy bel canto szerzőt, Rossinit és Donizettit, a 19. század nagy romantikusát, Verdit és a századforduló meghatározó operai zsenijét, Puccinit.