„A zeneszerzők egy része fejben ír, még hangszer se kell hozzá, a mű belül készül. A komponálásban az a nehéz, hogy végtelen lehetőség adott a hangok kombinálására, de minden remekműnél úgy érezzük, hogy csak egyetlen jó megoldás van és annak kell megszületnie. Amíg azonban az ember megtalálja a tökéletesnek tűnő megoldást, kész labirintus veszi körül, amelyből ki kell jutni, és rengetegszer eltévedhet.”
„A szakmai rutin nagyban hozzásegít ahhoz, hogy amikor bemész a labirintusba, ne tűnjön minden út ugyanolyannak, hanem határozott elképzeléseid legyenek, merre akarsz indulni. Így nem kell végigjárnod az összes utat, de ettől függetlenül előfordul, hogy utat tévesztesz, és akkor újra kell kezdeni egy formai szempontból megfelelően kapcsolódó helyen” – meséli Gyöngyösi Levente zeneszerző, akinek gondolatai mentén talán jobban tudjuk érékelni a következő videót, melyen valós idejében követhetjük nyomon egy rövid mű megkomponálását.
Szerencsére nem szükséges, hogy Mozartéhoz hasonló belső hallásunk legyen és nem kell zsenialitásunkra támaszkodva magunkban hallanunk a készülő művet. Ezúttal, miközben azt figyeljük, hogyan sorakoznak fel a lendületesen gombolyított hangjegyek, a megírással egyidőben hallhatjuk a születő művet.
https://www.facebook.com/ClassicFM/videos/292191301580308/
„A zeneszerzők nagy részénél ez úgy működik, mint bármelyik másik foglalkozásnál, ahol létre kell hozni valamit. Az ember készít egy tervet, végiggondolja a mű szerkezetét. Az nagyon fontos, hogy az ember előre lássa, milyen nehézségekkel fog szembesülni. Az a legjobb tanács, amit az ember egy fiatal zeneszerzőnek adhat, hogy sajátítsa el az összes szabályt, alkalmazza, majd végül szegje meg őket. De ahhoz, hogy az ember meg tudja szegni a szabályokat, tudni kell őket alkalmazni.”
(Via Papageno, Classic FM)
