A londoni Tate Modern Turbine csarnokában október 2-án nyílt meg a kubai művész, Tania Bruguera installációs kiállítása, amelynek „síró szobájában” az embertársaik iránti empátiát élhetik át a látogatók.
Bruguera interaktív kiállításán a síró szobába lépő látogatókat erős mentolos, természetes alapú illat fogadja, amely könnyeket csal a szemükbe. A művész azt akarta elérni, hogy az elérzékenyülő látogatók empátiával tekintsenek a körülöttük lévő idegenekre.
A csarnokban egy rejtett portrét hívhatnak elő a látogatók. Az egyszerű fekete padlót különleges hőérzékeny anyaggal vonták be, s ha elég sok látogató lefekszik rá, testük melegétől válik láthatóvá a portré, egy szíriai menekült arcképe.
Juszuf Homszból menekült Nagy-Britanniába, ahol jelenleg orvostanhallgató. Catherine Wood, a múzeum nemzetközi művészeti kurátora szerint a művész a „vízszintes falfestmény” gondolatába szeretett bele, s emellett cselekvésre akarta ösztönözni a kiállítás vendégeit.
A migráció témája uralja az egész installációt. Ez a téma nagyon sok képzőművészt, írót, előadót foglalkoztat, de ez a kiállítás abban különleges, hogy
a látogatót is be akarja vonni, azt akarja elérni, hogy a néző kényelmetlenül érezze magát.
A síró szoba és a rejtett portré élményét folyamatos kellemetlen hanghatás, mély zümmögés kíséri. „Az élet nem kényelmes. Ki akarom billenteni az embereket a komfortzónájukból” – mondta a művész.
Az ötvenéves Bruguera Havannában született. Mint kifejtette, nemcsak a menekültváláság foglalkoztatja, hanem a jelenséggel szembeni növekvő közöny.
Az újságírás és a közösségi média a nap 24 órájában ad nekünk híreket a világ eseményeiről. A migrációt folyamatos válságként tálalják, és gyakran az az érzése az embernek, hogy nem tud változtatni azon, ami történik.
– hívja fel a figyelmet a kiállítás egy felirata. Bruguera pedig éppen ez ellen a növekvő közöny ellen akar küzdeni. A padlóba rejtett óriási portréval az volt a célja, hogy
az emberek együttműködjenek, és megértsék, hogy sok dolog láthatatlan.
A művész szerint ahhoz, hogy a portré láthatóvá váljon a padlón, legalább 150-200 ember testmelege szükséges. A kiállításon a látogatók kézfejére egy bélyegzőt nyomnak, a kiállítás címét, amely napról napra változik. Az ugyanis a tömeges migráció éppen aktuális statisztikai adata. Az alkotó üzenete szerint az állandó emberi mozgás pillanatában élünk és minden helyzetnek két oldala van.
(Via MTI)
