Október nemcsak a látás hónapja, hanem a fotográfiáé is. A Fotóhónap2018 tárlatain azt nézhetjük meg, miként látnak a gépek általunk, helyettünk. A fesztivál kurátorai a fotóművészet jelenéről és jövőjéről gondolkodnak, miközben kölcsönösen alakítják is egymás munkáját.
A kétévente megrendezett Fotóhónap nemcsak kiállítási programjában, hanem szerkezetében is kísérletező. Boros Lili, Dobokay Máté, Simon Kati, Szegedy-Maszák Zsuzsanna, Szigethy Anna és Tóth Balázs Zoltán, a fesztivál kurátorai különböző utakon közelítenek a fotográfiához, így a Fotóhónap idei kiállításait
nemzedékek és médiumok közötti feszültség jellemzi, az átjárás lehetőségének keresése járja át.
A közeljövőben nyíló számos tárlat közös pontjai talán az intimitás, a beszélgetős atmoszférateremtés és a különféle mikrovilágok vizsgálata lehetnek. A digitális kor kurrens témája a test manipulálhatósága, virtuális újjáteremtése, ezért a fesztivál kiállításai az elidegenedés fogalmát is vizsgálják.
Fotósorozatot készített legújabb bemutatóihoz a Nemzeti Színház – Videó
Meghatározó szerepet játszik a programban a város és a városimázs is. Abból a szempontból is, hogy a hagyományos kiállítóhelyek mellett a Fotóhónap2018 számos olyan helyszínt is felfedez, amelyek eddig nem elsősorban művészeti térként voltak használatosak.
Irányítsuk most a keresőnket a Fotóhónap2018 keretében látogatható tárlatokra.
Az október 12-én, a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumban nyíló Bodyfiction című kiállítás olyan fiatal fotósok munkáiból kínál válogatást, akik megkülönböztetett figyelmet szentelnek a test és a fotográfia médiuma közötti párbeszédnek.
Köztéri fotóinstalláció idézi meg a világ legismertebb fotóriporterét
Az október 18-tól, a Mai Manó Házban megnézhető Weegee-tárlat egy város arcait mutatja be. A harmincas-negyvenes évekbeli New Yorkot. Magánnyal, szegénységgel, tehetetlenséggel szembesíti nézőit, de megmutatja a boldogság és a mámor pillanatait is. A Mai Manó Házban 104-et nézhetünk meg az életmű legjobb képei közül.
Weegee a keleti parti metropoliszt láttatja, Anasztazia Horosilova pedig az orosz keletet, a Turgenyev által is megidézett tájat fotózza. A Dob utcai Hidegszoba stúdióban látható tárlata az elszegényedő orosz vidék életére, hanyatló gazdaságára, széthulló társadalmára fókuszál. Bár az általa fényképezett Bezsin-rét vonattal csak néhány óra Moszkvától, mégsem él már itt szinte senki. Az emberek elvándoroltak, hiszen nincs se munka, se közösség. Az egykori iskola, a bolt, a közösségi ház épületei elhagyatottan állnak. A fiatalok legfeljebb nyaralni jönnek még vissza, „dácsának” használják az egykori családi házakat, az öregek pedig bezárkóznak a mostanra magas bádogkerítéssel körülvett portáikra.
Csáky Marianne, Esterházy Marcell és Tranker Kata gyakran használnak munkáikban saját vagy talált családi fotókat. Kitalált igaz családtörténetek című, a Budapest Galéria Lajos utcai kiállítóházában, november 14. és december 9. között nyitva tartó tárlatukon legújabb alkotásaik lesznek láthatók, amelyek a fotó dokumentumszerű jellegét segítségül hívva beszélnek el igaz történeteket.
A további kiállításokról, valamint a fesztiválhoz kötődő hanem számos szakmai programról a Fotóhónap2018 honlapján olvashatnak.
