Rachmaninov egy kicsit sem volt udvarias budapesti fellépése előtt

Szergej Rachmaninov

Az Est című lap 1929. december 12-i számában olvasható a következő történet.

Szergej Rachmaninov tegnap délután érkezett és amint Budapest földjére lépett, kijelentette, hogy nem akar beszélni senkivel. Elvárja, ne »molesztálják«; megköveteli, hogy ne szóljanak hozzá.

Az impresszárió gondosan igyekezett eleget tenni a nagy orosz művész kívánságainak, de amikor az ismerősök körülvették, ezt mondotta

— Ideges ember…

Tudniillik Rachmaninov tényleg ideges ember, sőt ideges embergyűlölő. Csak az emberek pénzét akarja látni, az embereket nem. Délután hat órakor megjelent a Vigadóban.

— Meg akarom nézni — mondotta —, hogyan lehet a művészszobába jutni anélkül, hogy találkoznom kellene a közönséggel.

Megmutatták neki az utat.

Félnyolc órakor a mogorva Rachmaninov megjelent a pódiumon. Zsúfolt nézőtér várta. Azt azonban mindenki észrevette, hogy szokatlan eset történt: táblás ház és nincsenek pódiumülések. Az első szám tapsvihara alatt mindenki tudta: Rachmaninov a délután folyamán kikötötte, csak, abban az esetben lép fel, ha minden pódiumülést (a pódiumot körülvevő székeket) elhordanak.

— De kérem, hiszen – minden jegyet eladtam… — kérlelte az impresszáriója.

— Sajnálom! — válaszolta összevont szemöldökkel és keserű hangon Rachmaninov.

Mi történt?! Kivitték a székeket.

— Mennél messzebb legyek az emberektől! — Szóról szóra így mondta Rachmaninov.