Jó humora volt az öreg Brahmsnak: nem átallotta „icipici zongoraverseny”-nek nevezni ötvenperces B-dúr zongoraversenyét. Az Óbudai Danubia Zenekar november 4-i estjén azonban egy másik szokatlan arányú remekművet is hallhatunk: Beethoven Hegedűversenyét, amelynek első tétele majdnem olyan hosszú, mint a másik kettő együtt. Az izgalmas zenei kalandokra mindig fogékony együttessel három nagyszerű fiatal művész vállalkozott a szép élményeket ígérő műsor megszólaltatására.
Az est karmestere Farkas Róbert, akinek nevét az utóbbi időben gyakrabban hallhattuk. Korábban csak azért nem, mert éveken át Berlinben tanult és dolgozott, többek között a nagy hírű Berlini Állami Opera korrepetitoraként és zenei asszisztenseként. Nem éppen a legkönnyebb és legtöbbet játszott darabok előkészítését bízták rá, de az 1982-ben Ózdon született muzsikus kitűnően helytállt.
A német fővárosban hozta össze a sors Fischer Ivánnal, aki mellett rendszeresen dolgozik.
Vállalkozó kedvét jól mutatja, hogy ő vezényelte a Nemzeti Filharmonikusok élén, a Kocsis Zoltán emlékének szentelt koncerten Busoni monumentális, több mint egyórás, férfikart is foglalkoztató zongoraversenyét – egy másik különleges méretű versenyművet.
Brahms csodálatos zenéjét Pallavi Mahidhara szólójával élvezhetjük; az indiai-amerikai muzsikus a philadelphiai Curtis Intézet után Berlinben és Madridban tökéletesítette tudását, a 2019/2020-as évadban pedig Schiff András fiatalokat felkaroló sorozatában vesz részt. Ez az első alkalom, hogy ezt a kompozíciót játssza.
Izgatottan várom, hogy megszólaltathassam Brahms B-dúr zongoraversenyét Budapesten – abban a városban, ahol maga a zeneszerző mutatta be ezt a fenséges darabot. Számomra ez a mű a zongorairodalom egyik legjelentősebb alkotása; megtiszteltetés és öröm, hogy a Danubia Zenekar és Farkas Róbert társaságában adhatom elő
– nyilatkozta a Müpa Magazinnak Pallavi Mahidhara.
Bár megszoktuk, hogy Beethoven szinte minden művében tartogat valami meghökkentőt, a Hegedűverseny talán az egyik legizgalmasabb ebből a szempontból. Üstdobütésekkel kezdődik, a hegedű addig mellőzött, elképesztő magas regisztereit is kihasználja, a szólista pedig mintha improvizálva bejátszaná magát, mielőtt az igazi témát megszólaltatja. (Beethoven sem ment a szomszédba némi humorért.)
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
A mű előadás-története fiatalokhoz és még fiatalabbakhoz kötődik: egy huszonhat éves osztrák művész, Franz Clement mutatta be Bécsben, 1806-ban, hogy aztán a feledés homályából egy köpcsényi születésű, tizenhárom éves fiú, bizonyos Joachim József vezesse ki Londonban, Mendelssohn vezényletével, és tegye a repertoár örökzöld darabjává.
A nagyszerű szólista, Mohamed Hiber, akit a Müpában hallhatunk, életkorban két elődje között helyezkedik el, huszonhárom esztendős, de tehetségére már a nagyok is felfigyeltek: 2018-ban Anne-Sophie Mutter partnereként lépett fel, Daniel Barenboim meghívására régóta szólamvezetője a közel-keleti fiatalokból álló, kitűnő West-Eastern Divan Zenekarnak, de koncertezett Lorin Maazel, Schiff András és Neeme Järvi vezényletével is.
„Örülök, hogy előadhatom Budapesten egyik legkedvesebb hegedűversenyemet. Szeretem Beethoven harmóniáit, azt a kifinomultságot, amellyel a műben a szólista és a zenekar váltja egymást – a hegedűsnek valóban nagyon figyelnie kell a kísérőkre, mintha kamarazenélnénk.
Legfőbb célom, hogy közvetítsem a közönség számára azt a nyugodt boldogságot, amelyet mindig érzek, amikor ezt a gyönyörű művet játszom
– annak ellenére, hogy jócskán akadnak benne technikai nehézségek, kiváltképp a nyitótételben, amely bőven tartalmaz arpeggiókat és skálákat” – vallott Beethoven Hegedűversenyéről Mohamed Hiber.
