A művésznőtől kölcsönzött mondatokkal próbáljuk megrajzolni kivételes pályaképét születésnapján.
Az én most kezdődő pályám tarisznyájában még csak morzsák vannak, versekből, fényekből, illatokból, színészi és emberi jó szavakból, fájdalmakból. Ebből áll össze az a bizonyos hamuba sült pogácsa, élet táplálék. (Film Színház Muzsika, 1973)
Soha nem az van a világban, amit hiszek: hogy segíteni kell a szegényeket, az elesetteket, az állatokat, vigyázni kell a növényekre és támogatni kell egymást. Nem harácsolni. Ha nem ezt tapasztalom, olyan fájdalmat érzek, hogy inkább nem akarok tudni semmiről. (HVG, 2014)
Mindig zsigerileg érzem, ha valami hamis. Ahogy öregszem, pláne nem tartom fontosnak a hamis, anyagias dolgokból eredő túlzásokat. Szerintem az a jó, ha természetesen, a Földből, a Napból, az adottságainkból jönnek a dolgok. (Magyar Narancs, 2014)
Ha valahol azt éreztem, hogy nincs szükség rám, igyekeztem tovább lépni. Korán megértettem, hogy ha a folyó folyik, nem lehet feltartóztatni. Ha az ember valahonnan, valamiért elvágyódik, akkor ki kell lépni. (Criticai Lapok, 2015)
Van egy szenvedésdallam, ami végigvonul az életemen. Talán a szüleimtől kaptam, vagy még régebbi, mindenesetre viszem. Szeretem átadni magam ennek a fájdalomnak. És hálát adok istennek, amikor nem kell átadnom magamat, mert valaki másét játszom. (Revizor, 2015)
A színészet menekülés. Az élet értelme, az valami más. De nem merem elengedni a biztonságos madzagomat, ami a színészet, mert mi marad helyette? (Vasárnapi Hírek, 2017)
Nem csinálok presztízskérdést a színészetből. Amikor Jordánnal Kaposváron fiatalokkal közösen dolgoztunk, soha nem akartam középen meghajolni. A siker része a szakmának inkább zavar. Taps nélkül is tudtam, hogy jó voltam-e vagy sem, hogy sikerült-e megfelelni az elvárásaimnak vagy sem. (Színház.net, 2018)
