Moszkvában avattak szobrot a 100 éve született Alekszandr Szolzsenyicin tiszteletére

Alekszandr Szolzsenyicin szobra Andrej Kovalcsuk munkája

Az Ivan Gyenyiszovics egy napja és A GULAG szigetvilág szerzője, Alekszandr Szolzsenyicin 1918. december 11-én született Kiszlovodszkban. Legjobb műveiben krónikás és vádló, történész és riporter, a megkínzottak és meggyilkoltak képviselője, az évtizedeken át titkolt bűnök leleplezője volt. Egészalakos bronzszobrát a róla elnevezett moszkvai utcában avatták fel.

Szolzsenyicin kozák eredetű, módos parasztcsaládból származott, anyja nevelte, apja még születése előtt baleset áldozat lett. A rosztovi egyetem matematika-fizika szakát és a moszkvai irodalmi főiskolát párhuzamosan végezte el, végül matematika- és csillagászattanár lett.

A világháborúban tüzérként szolgált, többször kitüntették. Szabadidejében naplót vezetett, és novellákat írt. A katonai elhárítás felfigyelt levelezésére, melyben Sztálint Bandavezérként emlegette, és 1945-ben nyolc év kényszermunkára ítélték. Moszkva közelében, egy zárt kutatóintézetben akusztikai lehallgató-készülék kifejlesztésével foglalkozott, itt számos kiváló tudóssal találkozott, a börtönfolyosó lett akadémiája.

Szabadon bocsátása után még három évet kényszerlakhelyen kellett töltenie, befőttesüvegben rejtette el írásait, közben parkettalerakással foglalkozott. A sztálini személyi kultusz leleplezése után, 1956-ban rehabilitálták, ismét tanár lett Rjazanyban.

Kisregénye, az Ivan Gyenyiszovics egy napja 1962-ben, a hruscsovi olvadás idején jelent meg, ebben a saját élményei alapján mutatta be a lágerek rabjainak életét. Hruscsov 1964-es bukása után nem közölték műveit. A szovjet sajtóban egyre élesebben támadták, zaklatták. A pokol tornácán és a Rákosztály című regényeket szamizdatban, illetve nyugaton adta ki.

1970-ben neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat, de nem ment ki Stockholmba, mert félő volt, hogy nem engedik haza. 1971-ben külföldön jelent meg 1914 augusztusa című történelmi regénye, 1973-ban Párizsban adták ki A GULAG szigetvilág első kötetét (a kéziratot még 1968-ban csempésztette külföldre). Ebben történetíróként és szociografikusként tárja fel a munkatáborok és börtönök rendszerét, az áldozatok szenvedéseit.

Lenin Zürichben című könyvének 1975-ös kiadása után az Egyesült Államokba költözött, ahol a vermonti Cavendish-ben telepedett le. Kiadta a GULAG 2. és 3. kötetét, és folytatta történelmi sorozatát, amely a Vörös kerék címet kapta. Az emigrációban egyre inkább erkölcsprédikátori, ideológusi és modernizmusellenes filozófusi alapállást vett fel. Konzervatív elvei alapján elutasította a demokrácia és liberalizmus nyugati értékeit, Oroszország számára egy tekintélyuralmi, nemzeti, keresztény rendszert tekintett optimálisnak.

Az 1980-as évek közepétől, a gorbacsovi glasznosztynak köszönhetően művei ismét megjelenhettek hazájában. 1990-ben visszakapta állampolgárságát, 1994-ben hazatért, az Orosz Tudományos Akadémia tagja lett, de hatása már jóval kisebb volt, mint korábban. Hosszas betegeskedés után, 2008. augusztus 3-án halt meg Moszkvában.

A Vlagyimir Putyin orosz elnök jelenlétében átadott szobor Andrej Kovalcsuk munkája.

(Via colta.ru, cultura.hu)