Időutazásban lehet részünk a Világok vetélkedése című programban, mely az egyszólamú és többszólamú zenei világ kibontakozását ütközteti, illetve helyezi egymás mellé: a koncert első fele magyar, szerb és bolgár népzenei hagyományok segítségével mutatja meg, hogy e térség folklórja mennyire élő formában tartotta fenn a régi európai egyszólamú hallásmódot, míg a második rész azt hivatott demonstrálni, hogy Kelet-Európa különböző népei miként őrizték meg – szájhagyomány útján – a többszólamúság kibontakozásának zenetörténeti stációit.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
„Az európai zene története két fontos nyomvonalon haladt. Az egyik a templomokban felhangzó rituális muzsika (a mai komolyzene, az opera és koncertzene őse), a másik pedig a mindennapi emberek életét kísérő használati vagy populáris zene, amit manapság népzenének szoktunk nevezni. Bár ez utóbbival kapcsolatban pontosabb lenne historikus popzenéről beszélni, hiszen az egyes történeti korszakok a szájhagyomány stílusrétegeire is rányomják a bélyegüket” – magyarázza Sebő Ferenc, a program szerkesztője.
Mint hozzáteszi, kialakulása során mindkét műfaj azonos utat járt be, mindkettő az egyszólamú hallásmódból haladt a többszólamúság felé, legfeljebb a populáris zene némi késéssel követte az udvari zene eszköztárának átvételét.
Az egyszólamú zene világa az első és legrégibb örökség, és mint ilyen, évezredeken át az egész földkerekség népeinek sajátja volt.
Ezt követte a többszólamú, illetve a harmóniákkal kísért zene kialakulása, melynek fejlődése napjainkig tart. Ezt a lépcsőfokot a zenetudós-népzenész igazi európai csúcsteljesítménynek tartja. Hozzáteszi: „Bár a két zenei világ gyökeresen eltér egymástól, a mai ember fejében mégis összemosódva, összekeveredve kószál, illetve harcol egymással. Ezt a két markáns zenei világot szeretnénk műsorunkban a népzene oldaláról élményszerűen a nézők elé varázsolni, hogy világos legyen: nem az számít, hogy egy zenei rendszer milyen eszközöket használ, hanem az, hogy mennyire jól bánik velük.”
A koncert első felében tehát a régi európai egyszólamú hallásmóddal találkozhatunk, az azt megőrző magyar, szerb és bolgár népzenei hagyományokon keresztül. A második részben az európai többszólamúság kibontakozásának különböző zenetörténeti stációit mutatják be az előadók.
További információkért kattintson ide!
