A síkság nem sehovaság – 12 mondat a halhatatlan Tandori Dezsőtől

Tandori Dezső - fotó: Gárdi Balázs

Életstratégiája volt a távol maradás, erre érte jött tegnap, éles hangú, párhuzamos villamossíneken a „néma H”. Végtelenek. Találkoztak. És február 13-án, szerdán reggel magunkra hagyott minket a költő. És mióta Tandori Dezső félretette foglalt telefonját, sokkal üresebb azóta a nulla kilométerkő vidéke és számos árnyalattal sötétebb az alagút mélye is. Búsabban brummognak az erdei plüssmedvék, és keserűbben csipognak a verebek Budán. Elfogyhatatlan soraiból idemásolni párat olyan, mint néhány ékesre csiszolt követ mutatni csak meg egy égitestből. Csak hát, ezekben a kövekben mégiscsak megcsillan az egész bolygó. Mindenki gondolja ide Tandori-galaxisa kedvenc kavicsát.

Magunkra hagyott, írom, pedig oly sokan sohasem találkoztunk vele. A verseivel, rajzaival, fordításaival már annál többen, annál többet. Tandori oly sebesen írt, ahogy a favoritok nyargalnak a pályán. Zsebkendőnyi területeket játszott be, mint a legképzettebb gombfocisták. Vagy könyveket szánt képeknek, képleteknek. Hogy most merre jár, azt nem tudjuk pontosan („Vagy tényévnyire van, / vagy semennyire”), de hiánya miatt előkerestük néhány nekünk nagyon kedves, halhatatlan sorát.

„Azt mondják, mindig / rajtunk is múlik minden. / Rajtam ne múljon.”

„Hallgassanak a tények.”

„Csak egyet nem lehet / megértetni senkivel, / hogy semmit nem lehet / megértetni senkivel.”

„A sötét óra a legvilágosabb óra.”

„Látatlanul hagyom, / hogy körülvégy, és az legyek, ahol / vagyok.”

„Ott leszek / hol nélkül, / te is, / mikor nélkül.”

„Most, mikor ugyanúgy, mint mindig, / legfőbb ideje, hogy.”

„Az idő zárt dió. Nem lehet bekapcsolódni. / Az idő szórt mák. Nem lehet széjjelebb szóródni.”

„Nem kell-e nagyon is meglenni ahhoz, / hogy egy kicsit is elveszett lehess?”

„Tőlem távolabb-e? / Hozzád közelebb-e? / Tőled se, hozzád se. / Távol se, közel se.”

„Ki szedi össze váltott lovait, / ha elhulltak, ki veszi a nyakába?”

„Innenképp élnem kell.”