Szerző: Vass Norbert

Átlagos szerda este volt Stuttgartban, 2014-et írtunk. Záróra körül járt az idő, az utolsó látogatók is elhagyták az állatkertet és a Porsche Múzeumot. A turisták a Solitude kastély kivilágított udvarán fotózkodtak, a helyiek egy hangulatos vendéglőben mesélték egymásnak a hosszú nap történéseit. A Nemzetközi Hugo Wolf Akadémia közönsége pedig tiszteletteljes figyelemmel, kíváncsian várta az estét. Egy huszonhat esztendős bajor bariton, Ludwig Mittelhammer lépett színpadra, akit a Texasból érkezett Jonathan Ware kísért zongorán. Schubert Goethe szövegére írt, a természet mindenségének szóló himnuszát, a Ganümedészt adták elő, és produkciójukkal elbűvölték a publikumot. És meggyőzték a zsűrit is, hiszen a nemzetközi dalverseny első…

Tovább

„A kilencvenes években viszonylag kevesen gyűjtötték a kilencvenes évek művészetét” – mondja Schneller János, aki Muladi Brigittával együtt jegyzi a szóban forgó évtized művészetét magángyűjtemények darabjai alapján bemutató Publikus magánügyek című, a szentendrei MűvészetMalomban látható tárlatot. A kurátorral hamburgerről, kóláról, különböző cipő- és ruhamárkákról, iróniáról, játékosságról, sokszínűségről és szabadságról, valamint a hiányokról és a kellő távolságról is beszélgettünk. – Visszanézve a mából, a kilencvenes évek világa különös zárványnak tűnik. A szabadság enyhe mámorára mintha egyszerre rátelepedett volna a „még sincs semmi” melankóliája. Te milyen emlékeket őrzöl erről az évtizedről? – A kilencvenes évek a tinédzserkorommal esett egybe, vagyis minden szempontból…

Tovább

Május első hétvégéjén a 20. század legnagyobb hatású művészeti iskolájának eredhetünk a nyomába. A Budapest100 ugyanis idén a Bauhaus város- és gondolkodásformáló hatására fókuszál, amelyet ötvennél is több helyszínen, több mint 150 önkéntes szervező és kutató munkájának köszönhetően mi is megismerhetünk. Elegáns villákat, pompás középületeket, luxusbérházakat, sőt teljes „Bauhaus utcákat” is bejárhatunk. Mi most a Margit körút mellett Újlipóciában és a VII. kerületi Barát utca Wes Anderson vásznára kívánkozó házai között barangolva kaptunk egy kis ízelítőt a színes programból, amelyet részletesen itt lehet végigböngészni. Az ég mattszürke és lapos, a Margit körút pedig olyan ívű, akár egy Bauhaus-ház homlokzata. Egy…

Tovább

Víz, hegyek, szárazföld. Tájelemek, amelyeket megszokott a szem. És a közösből kiszakított, egyénileg használatba vett, feltört és talmi tájtöredékek is. Időlegesség a természet beláthatatlan és egyre roncsoltabb időtlenségében és az elmúlás ezüstszín melankóliája. A Kiscelli Múzeum Tájak/Távlatok – kortárs magyar tájkép című tárlatán torzók tükrében láthatjuk a végtelent. A Budapest FotóFesztivál (BPF) szervezői a tájkép műfaját értelmező, megújító, vagy éppen a zsáner tradícióit mai kontextusban folytató műveket vártak a kiállításra. A Budapesti Tavaszi Fesztivál programjának részeként, a BPF és a Kiscelli Múzeum együttműködésével létrejött tárlaton látható munkák képzőművészeti és fotográfiai előzmények, valamint személyes kerülőutak felől kerülnek közel a műfaj jelenéhez.…

Tovább

Azok közé tartozom, akik sokkal többször bámulják a homlokzatokat a fővárosban, mint amennyiszer a mobiltelefonjukat lesik. Az Imagine Budapest #felafejjelbudapest – történetek a kaputelefontól a gyorsliftig címmel tartott sétáját tehát nekem találták ki. Nagy szerencsémre a Budapesti Tavaszi Fesztivál eseményeinek sorába illeszkedő program meghirdetéskor éppen nálam volt az okostelefonom. A Káldi Katalin művészettörténész által vezetett séta ugyanis pár óra alatt betelt. A túra gazdája által hozzánk intézett első kérdés az volt: létezik-e egyáltalán Bauhaus építészet a fővárosban? Nos, bár a centenáriumát ünneplő iskola idén kivált fontos hívószó, látnunk kell, hogy Magyarországon tulajdonképpen nincsenek par excellence Bauhaus-házak. Pedig az alapító, Walter…

Tovább

Április 10-én, pár perccel nyolc után három inges-tornacipős manchesteri srác sétál be a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe, és belekezdenek. Amikor nagyjából a félidőnél járnak, kifut az Old Trafford gyepére tizenegy vörös mezbe öltözött manchesteri játékos. Utóbbiak hazai pályán vereséget szenvednek a Barcelonától, előbbiek viszont – a GoGo Penguin zenekar tagjai, hiszen róluk van szó – megnyerik a Müpa közönségét a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében tartott, első magyarországi koncertjükön. Ráadásul meg sem izzadtak igazán. Ez viszont legalábbis gyanús. Chris Illingworth, Rob Turner és Nick Blacka egyáltalán nem úgy festenek, mintha vérmes futballultrák volnának. Ha nem tudnánk, hogy a neves Royal Northern…

Tovább

Különös, hogy egy olyan korban, amikor a világ képtelen szembenézni az öregedéssel, épp egy harminchárom éves szerző ír pontos drámát az irigységről és az elmúlásról. Branden Jacobs-Jenkins Gloria című darabja olyan, mintha Csehov utószava volna az igazság utáni világhoz. A Radnóti Színház legújabb bemutatója kapcsán Porogi Ádámmal dédelgetett álmokról, lebomlani látszó hierarchiáról, szűk terekről és (tanulmányi) szabadságról is beszélgettünk. – Lovas Rozi osztálytársad volt Kaposváron, és a Cseh Tamás-estetekkel néhány éve abban a városban is együtt jártatok, ahol Branden Jacobs-Jenkins darabjának java játszódik. A próbák alatt felmerült, hogy a New York-i élményeitekből merítkezzetek? – Tudatosan nem. Persze, miközben dolgozunk, az…

Tovább

Az Ország Lilivel és Nemes Nagy Ágnessel is rokonságot érző Tranker Kata halkan és eltökélten építi intim, poétikus világát. Törékeny szerkezetű, letisztult művei játékosak és rejtélyesek egyszerre. Finnországban, Japánban, Németországban és Szlovákiában gyűjtött inspirációt. Állított már ki Bécsben, Kassán és Rómában is. 2014 után idén másodszor kapta meg a Derkovits ösztöndíjat. A Viltin Galéria művészköréhez tartozó képzőművésszel a művek társaságában eltöltött időről, határaink végességéről, fákról, papírlapokról és a résnyire nyitva hagyott ajtóról is beszélgettünk. – Az alkotásaidban kiemelt szerepet szánsz az emlékezetnek. Vissza tudsz rá emlékezni, mióta tudod, hogy a képzőművészet lesz a te utad? – Gyerekkorom óta a manuális…

Tovább

Tudják, mi a közös Elton Johnban, Jay-Z-ben és Leonardo DiCaprióban? Túl azon persze, hogy híresek, tehetségesek és gazdagok. Nos, mindhárman rajongva tisztelik Jean-Michel Basquiat művészetét. Mi, rajongók igyekszünk minél többet megtudni rajongásunk tárgyairól, a vörös szőnyegen, pompás ruhakölteményekben fotózkodó, videoklipekben tátogó vagy filmekben, sportpályákon, hangversenytermekben jeleskedő hírességekről. Ők pedig próbálnak megőrizni valamicskét a magánéletükből, ez persze ez nem is olyan egyszerű. Kiváltképpen, ha még azt is tudjuk, milyen festmények lógnak a hálószobájuk falán. Ismerjék meg a műgyűjtő hírességek ízlését! A huszonháromszoros Grammy-díjas Beyoncé Knowles 2018. június 16-án publikálta Youtube-csatornáján a házastársával, az ugyancsak huszonhárom Grammy-vel büszkélkedő Jay-Z-vel közös, APES**T című…

Tovább